Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 14 (259. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A Közbeszerzések Tanácsa 1995. november 1. és 1996. december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről, valamint a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól szóló jelentés, valamint a Közbeszerzések Tanácsa 199... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KARL IMRE, a gazdasági bizottság alelnöke, az országgyűlési határozati javaslat előadója:
2180 26án tárgyalta a Közbeszerzések Tanácsa 1995. november 1je és 1996 . december 31e közötti időszakban végzett tevékenységéről, valamint a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatokról készített beszámolót. Ezzel kapcsolatosan nekem két feladatom van: egyrészről szeretném a tisztelt képvisel őtársaimat tájékoztatni az ülés döntéséről és annak a tartalmi állásfoglalásáról, másrészről pedig az együttes vita miatt szeretném indokolni egyben azt, hogy a gazdasági bizottság miért tett egy olyan határozati javaslatot, amelynek végeredményeképpen ezt a tevékenységet, illetve a beszámolóban rögzítetteket javasolja határozati formában is az Országgyűlés által elfogadni. Abból indulok ki, hogy ez a téma, a köz pénzeinek az elköltése a mai időkben különösen fontos témának számít. Erre rendkívül nagy a fig yelem, és emiatt méltó arra, hogy az Országgyűlés plenáris ülésén is beszéljünk róla és szóba kerüljön. Mint ahogy ez már korábban is elhangzott, a '95. évi XL. törvény szólt a közbeszerzésekről. Ennek az előkészítése rendkívül széles és átfogó munkát igén yelt, amiben a gazdasági bizottság nagyon jelentősen kivette a részét. Többek között ez is volt annak az oka, hogy a most kijelölt főbizottság ebben a témában egy ilyen meghatározó szerepet kívánt vállalni. (17.20) A törvény 15. § (2) bekezdése adja azt a feladatot a Közbeszerzések Tanácsának, hogy évente számoljon be a végzett tevékenységről - ez az első olyan év, amely eltelt, és ez az első alkalom, amikor erről a tevékenységről be lehet számolni. Én úgy gondolom, ez a nemzetközi gyakorlatnak - nemcsak a nyugateurópai szokásoknak, de most már a volt, korábbi szocialista országokban és a középkeleteurópai országokban is honos gyakorlatnak - megfelelő módszer, hiszen mindenhol nagy hangsúlyt fordítanak a közbeszerzésre, ma már Európában és a világ fejlett részében is mindenhol ilyen módon intézik ezt az ügyet. Magyarországon is így történt ez, hiszen a '30as években volt ennek csak korábban előzménye, amikor egy ehhez valamilyen mértékben hasonló gyakorlat alapján folyt egy munka, aztán nagyon sokáig nem. Tehát ezek is indokolják azt, hogy az Országgyűlés megtárgyaljon egy ilyen beszámolót, és átgondolja azt: a kitűzött politikai célok a törvényben realizálódtake vagy sem. Én úgy gondolom, hogy az alapvető cél, tehát az, hogy a közbeszerzések átláthatóvá, nyilvánossá váljanak, megvalósult - és ezt a bizottsági ülés is megerősítette. Természetesen az a közel 3300 ügy, amelynek a megtárgyalása nagy részben a nyilvánosság előtt lefolyt, és a Közbeszerzési Értesítőben meg is jelent a felhívás, illetve a döntés ek eredménye, azt mutatja: nagy számban folytak Magyarországon az elmúlt évben olyan ügyek, amelyek következtében közpénzek kerültek kiadásra, és ezek a nyilvánosság előtt folyhattak le. Én azt gondolom, érdemes megemlíteni azt, hogy ennek a nagy része, kö zel 70 százaléka nyilvános tenderek alapján dőlt el, viszont azt is meg kell mondjuk - ahogy azt a tanács elnöke is említette , nagyon magas, közel 25 százalékos az úgynevezett tárgyalásos eljárás kapcsán született döntések aránya. Azt gondoljuk, hogy ez a kivételes módszer a jövőben talán csökkenthető lehet akkor, ha a gyakorlati működés, a törvény kikerülési lehetőségeinek további gátolása arra hívja fel a figyelmet, hogy nyilvános tendereztetés legyen elsősorban, annak az aránya növekedjen, így ez a tár gyalásos eljárás csökkenhessen. Én úgy gondolom, a második cél, tehát a közpénzek felhasználásának hatékonyabbá tétele is egy nagyon jó megítélést kaphat akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egy komoly piaci verseny is kialakult ennek a közel 3300 ügynek a k apcsán. Minden olyan eljárás, amely meghirdetésre került, egy szélesebb körű versenyt generált abban az iparágban, ahol erre jelentkeztek; ez mérhetően egyfajta csökkenést hozott a beszerzési kiadásokban, és ezek a megtakarítások valóban milliárdokban mérh etőek. Ezzel szemben áll az a lényegesen jelentéktelenebb, de valóban létező költség, amely a közbeszerzések bürokratikus és néha nehézkes elemeinek a költségeit jelenti. Nyilván törekedni kell arra, hogy a jövőben ezek a költségek minél inkább csökkenthet őek legyenek, ez a önmagában is javíthatja a hatékonyságot.
