Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 8 (258. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2138 önszerveződésnek és önkorlátozásnak van hallatlanul nagy szerepe. Az a helyzet, hogy az általános vita folyik a parlamentben, és eközben egyre kétségbe ejtőbb és kétségbe ejtőbb ellenpéldái vannak annak, hogy mennyire lehet ezeknek a cégeknek és a reklámszövetségnek hinni. Semennyire sem! Hadd mondjak erre néhány példát . A mai szabályozás világosan kimondja, hogy nem lehet olyan reklám, amely a fogyasztásra kifejezetten buzdít. Nincs ex lex állapot, tehát most is vannak szabályok. Ehhez képest a West cigaretta mellett lévő plakátfelirat az, hogy "Taste it!", vagyis hogy "Kóstold meg!" - angolul. Már bocsánat, de mi az, ami nem kifejezetten a fogyasztásra buzdít, ha nem az a szó, hogy "kóstold meg"!? Ez most sem szerepelhet a reklámokon. Nem tudom, hogy amikor a parlament empátiáját, a parlamenttel való megegyezést keresik az önszabályozásra hivatkozva például azok a nagy cégek, amelyek a legnagyobb mértékben vannak ott a reklámpiacon, akkor hogy merészelik ebben a szakaszban, amikor az általános vita folyik, így arcul köpni ezt az egész folyamatot! Hogy lehet ilyet megenge dni! Hogy engedheti meg magának ezt valaki, arra hivatkozva, hogy most még akkor úgyis biztos mindent lehet! Vagy hasonlóképpen: eddig nem volt szokásban az, hogy cigarettát úgy reklámozzanak, hogy a reklám cigarettázó embert mutat. A mai szabályozás ezt n em teszi lehetővé. A mai szabályozásból - nem vitatom, hogy elavult - az következik, hogy kizárólag terméket lehet mutatni, zárt csomagolásban. Ehhez képest a múlt héten jelent meg a Pécsi Dohánygyárnak az a reklámja, amelyen már egyenesen cigarettázó embe rrel reklámozzák a Sopianae cigarettát. Mi ez, ha nem az egész folyamatnak az arculcsapása!? Mi ez, ha nem annak a ténynek a kijelentése, hogy igaz, hogy mi reklámszövetség, mi reklámoztatók arra hivatkozunk, hogy önszabályozás, önkorlátozás, és nagyonnag yon szép elveket fektetünk le ennek érdekében, de ez az egész egyszerűen hazugság; nézzük meg, hogy minden eszközzel, a piaci verseny élessége - vagy nem tudom, mi - folytán felrúgják, becsapják és arcul ütik egyrészt azokat, akik keresik a megegyezés form áit, másrészt azokat, akik hisznek nekik. Nyilvánvaló, ez a dolog elfogadhatatlan! Éppen ezért az a dolog, ami a módosító javaslatokban valóban benne van - és nagyon sok képviselőtársunk akceptálta, hogy a piaci szereplők önszabályozásra, önkorlátozásra ut alnak , ezzel megszűnt. Tehát teljesen világos, hogy ha ebben a folyamatban így állnak a kérdéshez hozzá, ugyan mi az ördögöt várunk akkor, amikor például engedékenyen állunk hozzá a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslatban az egyes tárgyi kérdésekhez. Meg lehet válaszolni erre a kérdésre: nem várhatunk semmit… mert ezeknek a cégeknek a piaci verseny, a profitabilitás százszor többet jelent, mint adott esetben az ő együttes állásfoglalásukban kimondott és vállalt szavak. Ezek ugyanis nem köt elezően behajthatóak számunkra. Ez óriási mértékben megmutatja azt, hogy egy ilyen helyzetben mekkora a felelőssége a Háznak; nem lehet arra hagyatkozni, hogy az ágazat képviselői majd életképes és megvalósítható önszabályozást és önkorlátozást vezessenek be, bár erre előszeretettel hivatkoztak. Ez egyébként érdekes adalékokat szolgáltat majd a későbbi, a módosító javaslatokról szóló vitában, illetőleg a tényleges szavazáskor, mert azt gondolom, ezzel kapcsolatban egy sor képviselőnek érdemes elgondolkodni azon - magamat is beleértve , hogy az általa beadott módosító indítványok vajon milyen hitellel bírnak akkor, amikor ezek a cégek ezt megengedik az általános vita folytatása idején. Ugyanis nincs ex lex állapot, most is van egy érvényes szabályozás - ez r ossz. De azzal, hogy a parlament tárgyal egy törvényjavaslatot, automatikusan nem szűnik meg a másik javaslat, csak ha megjelennek az érvényes jogszabályok, ha a folyamat végigmegy. Tehát ez a magatartás leleplezi azt a tényt, amiről beszéltem; azt hiszem, ez teljesen világos, és mindenki érti, hogy miről van szó. Egy másik gondolatot szeretnék elmondani, most már ettől a körtől különbözőt. Nagyon szeretném az önök támogatását megnyerni ahhoz az ügyhöz, hogy a Magyarországon vetített, a magyar fogyasztók me gnyerésére szolgáló reklámoknál használják a magyar nyelvet. Ennek
