Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 8 (258. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TOKAJI FERENC (MSZP):
2136 vagyok egyfajta szenvedélynek. Nem a szenvedélynek vagyok ellene, hanem egy olyan életforma kialakításának, amelynek később akár beláthatatlan következményei lehetnek, és ne a kórházi ágyon, súlyos műtétek után kelljen rádöbbenni arra, hogy mit is műveltünk magunkkal! Alkoholtartalmú i talok: "Reklámozásnál tilos az ingyenes mintaadással reklámozni" - mondja a törvényjavaslat. A törvényhozó, gondolom, a beetetésre, pontosabban ezúttal a beitatásra gondol - ezen egy kicsit elcsodálkoztam. Nézzük csak, hogy hová is sorolható a borkóstoló, a sörfesztivál!? Ha az utóbbiakat vesszük figyelembe, sikerül keresztbe tenni egy feltörekvő ágazatnak, a speciális turizmusnak. Ha szó szerint érteném a törvényt és betűzöm, akkor tilos a müncheni sörfesztivált reklámozni, tilos ilyen alapon Ausztria bort ermő vidékeit ilyenre felkeresni. A nemzetközi turizmus, amelyik milliárdokat hoz, ebbe az irányba megy el. Így akkor nem tudjuk sem az Eger borvidéket, sem a többit szabályozni. Én nem az alkoholfogyasztást mondom, csak meglehetősen farizeusnak tekintem, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a dohányzásnál engedmények vannak. Én úgy érzem, hogy lehet sörfesztivál, borfesztivál, az még nem törvényszerű, hogy túlzott alkoholfogyasztással kapcsolandó össze. Aztán dupla a helyzet, ha végiggondoljuk azt, hogy i tt Európában, tőlünk a déli államokban, spanyol, olasz... - és hadd ne folytassam, családi szokás étkezés után például bort fogyasztani, és senki nem kövez meg senkit. Tehát ilyenfajta kategorikus eltiltás nem tudom, mennyire szerencsés - bár én nem vagyok sem bortermelő, sem sörelőállító, sem igazán fogyasztó, éppen ezért talán az én számból ez másképpen hangzik. Mindenesetre el szeretném mondani, hogy aztán tényleg utána igen komikus a helyzet, amikor orvosi tájékoztatóban azt olvassuk - és itt megállok e gy pillanatra , hogy két pohár vörösborig egyáltalán nem veszélyes, sőt a vörösborokban lévő szabad gyökök alkalmasak arra, hogy az ember vérzsírjában lévő koleszterint lekössék, akkor már egészen komikus a helyzet, ha most esetleg betiltjuk például az eg ri bikavér megjelentetését valahol. Bár ha ilyen kategorikusak vagyunk, akár rá is írhatjuk, hogy "így szereztem májrákot", ha ugyanezt elmondtuk a tüdőrákra. Tehát szerencsétlennek tartom és pontosítandónak például a fesztiválok, rendezvények körüli dolgo t; vagy én nem értettem jól, ez lenne a szerencsésebb. Külön aggodalommal töltenek el az iskolákban elszaporodó reklámok, aminek egyetlen új célja van: vevőkört toborozni. A szülő a gyermeke érdekében és az ő kedvéért erőn felül áldozatot vállal. Nagyon jó l tudom és látom, hogy ez egy nagyon komoly, nagy profitszerző terület; eszközök, módszerek igen változatosak. A burkolt reklámtól a jutalékig, továbbá az iskolatámogatásig különböző eszközök igénybevételével kíméletlen verseny folyik, felrúgva szinte a ti sztesség minden szabályát. Nem azt szeretném elérni, hogy az élettől elzárt terület legyen az iskola, de ezen a területen jó lett volna, ha egy picit továbblép a törvény. Ha így marad, az iskolák vezetőségének a felelőssége továbbra is fokozott. Tartok től e, hogy a szűkös anyagiak mellett e téren a kelletténél nagyobb lesz a kényszer, így engedmények is lesznek. Az iskolák védelmét kiemelten fontosnak tartom, ezért a közoktatási intézményekben javaslom jelentősebben korlátozni a gazdasági reklámot, vagy pon tosan megfogalmazni, hogy ez mire is értendő. Hiszen nézzük csak végig: ha kizárunk az általános iskolából mindenfajta reklámot, akkor például... - ha egy Barbiebaba példáját vesszük alapul, azt az egyik szülő meg tudja vásárolni, a másik szülő nem; de ha egy készségfejlesztő játékot adnék a gyerek kezébe, amely igenis komoly jövőbeni kihatással van a gyerekre, akkor talán végig kellene gondolni, hogy mire is vonatkozik. Tehát a jelenlegi szabályozást meglehetősen elnagyoltnak tartom, s talán nem én vagyok az egyetlen, hiszen az általános vitán is kiköszönt. Az általános vita nagyon kiterjedt - és az utolsó rész, amivel foglalkoznék - az önkorlátozásra. Megmondom őszintén, nagy érdeklődéssel figyeltem az e körül zajló vitát. Természetesen egyetértek a piaci szereplők ilyen törekvésével, a gazdasági tevékenységem során én is ellátok ilyen tevékenységet. Ugyanakkor számos képviselőtársam túlzott várakozással tekint e gyakorlat felé. Az öröm a részemről is megvan, de a túlzott várakozásokat szeretném lehűteni. Mivel ez egy hosszan tartó folyamat, mindig számolni kell azzal, hogy egyesek
