Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 8 (258. szám) - Dr. Rab Károly (független) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Felsőoktatási normatívák: vajúdó minisztérium torz egeret szült" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
2063 segítő, mert gyakorlatigényesebbek, mint a jogász, közgazdász, bölcsészképzés - ez részint elfogadható; de ugyanakkor mi indokolja, hogy az egyetemeknél jóval gyakorlatigényesebbnek tartott főiskolák nem több létszámot, hanem 40 százalékkal kevesebbre kaptak támogatást? Természetesen ennek az lesz a kö vetkezménye, hogy a kisebb oktatói létszám arra kényszeríti a főiskolákat, hogy elméleti képzést folytassanak, mint az egyetemek - nem sorolom tovább. Jelzik az elfogadhatatlan jelenlegi helyzetet az 1997. évi költségvetés adatai is. Magyarországon az egye temeken és főiskolákon közel ugyanannyi hallgató van; az egyetemek kaptak 79 milliárd költségvetést, a főiskolák kaptak 16 milliárdot ugyanannyi hallgatóra. Az egyetemeken az alkalmazotti létszám 42 600 fő, a főiskolákon 8 300 - ötöde ugyanarra a létszámra ! Egy hallgató 1,4 millió forintba kerül egy egyetemi évente, egy főiskolai 314 ezerbe. Ha mindezt most átgondolják képviselőtársaim: egy egyetemi diploma hétszer annyiba kerül ma Magyarországon, mint egy főiskolai diploma. Normatívákra természetesen szüks ég van, hogy tiszta legyen mindenki számára, mire számíthat, mit érdemes tenni és mit nem. Egy normatíva óhatatlanul érdeksérelemmel jár, de ha korrekt, akkor védhető. Számomra és sokak számára: a jelenlegi nem; ebben a felsőoktatás egyes szereplői segédke ztek rövid távú hasznukra, mások és a felsőoktatás kárára. Ezért kérdezem államtitkár urat: elfogadhatónak tartjae a jelenlegi normatívát, kit tart felelősnek több évi munka után egy ilyen rendeletért, és mit kíván tenni egy új, vállalható normarendszerér t? Várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Az interpellációra dr. Szabó Zoltán művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár válaszol. Megadom a szót. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Én úgy gondolom, hogy a normatív finanszírozás bevezetését alapvetően két tényező indokolta a felsőoktatásban: részint a felsőoktatásban tanuló fiatalok létszámának rohamos növekedé se, részint pedig a szűkös állami költségvetés kiszámítható és áttekinthető szétosztása. Szeretném megjegyezni, hogy hasonló okokból kifolyólag a fejlett országokban a felsőoktatás normatív finanszírozása legkésőbb a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek el ején mindenütt megtörtént. A normatív finanszírozás és az intézményi gazdálkodási autonómia ennek megfelelően a nagy ellátórendszerek finanszírozási válságára, jelen esetben a felsőoktatás finanszírozására adott választ. A normatív finanszírozásnak ugyanak kor ugyanaz az előnye, mint ami a hátránya; jelesül, hogy az állam befolyásoló szerepét és a szféra szakmapolitikai - hogy úgy mondjam - mozgásterét jelentősen beszűkíti. Ennek megfelelően szükség van olyan finanszírozási csatornákra is, amelyek ezeket a p referenciákat, ezeket az értékrendeket érvényesíthetik. Így a felsőoktatási törvény '96. évi módosításával a '97. évi költségvetésben megjelentek olyan jelentős kiegészítő források, amelyek az oktatáspolitika minőségét finanszírozó összegként állnak a fels őoktatás rendelkezésére. A normatív finanszírozás bevezetését már az 1993. évi felsőoktatási törvény is előirányozta, bevezetése azonban részint a kormányzat, részint a szféra ellenállása miatt halasztódott. Ennek az elodázása viszont egyértelműen azzal a következménnyel járt, hogy a szféra lett a halogatás vesztese, hiszen nem volt olyan automatizmus, amelyik a költségvetéstől a növekvő hallgatói létszám megemelt finanszírozását kikényszerítette volna. Ennek következtében a hallgatói létszám úgy duplázódot t meg a kilencvenes évek elején, hogy a felsőoktatásra fordított állami támogatás nagysága reálértékben nagyjából változatlan maradt. Hozzá kell azonban azt is tennem, hogy ez az átállás többé ves folyamat lesz, megindult a normatív finanszírozásra történő átállás; de többéves folyamat lesz, tekintettel arra, hogy a korábbi években kialakult aránytalanságokat nem lehetett megszüntetni egyik napról a másikra annak veszélye nélkül, hogy más intézm ényeket, nagy, jelentős értékeket felmutató intézményeket tettünk
