Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak

1997. április 8 (258. szám)

1974 körülmények között fogadták a vendégeket, akik a harmincas években már huszonhárom szobát

béreltek. A bérbeadók jövedelmét az is növelte, hogy a fü

rdőzők ellátásáról is gondoskodtak. A

jószágkormányzó szerint a fürdő, Magyarország első fizetővendégszolgálata, havi ezer forint

jövedelemmel gyarapította a parasztok vagyonát. Széchenyi István gondolkodását a komplex látásmód jellemezte. Mindig felismer

te, hogy az egyes gazdasági események láncszemként hogyan kapcsolódnak a többihez. Így a lótenyésztés

meghonosítását nemcsak azért szorgalmazta, mert szerette a lovakat, hanem azért is, hogy a

növénytermesztést jövedelmezőbbé tegye. A gabonatermesztés fejl

esztése mellett gondoskodott a

feldolgozásról is. Így az 1830as években hengermalmot létesített, amely elsősorban a jobbágyok

számára őrölt búzát. Felismerte, hogy a fejlett mezőgazdaság csak jól képzett iparosokkal valósítható

meg, ezért szorgalmazta, ho

gy Nagycenkre minél több iparos érkezzen, bérlakást biztosított

számukra és emellett földhöz is juttatta őket. A kiváló iparosok közül is kiemelkedett Bokor Nándor

kovácsmester, aki a többi között létrehozta a nagyhírű cenki ekét és a tizenhárom soros vető

gépet. Az 1820as években Széchenyi Nagycenken meghonosította a selyemtermelést, ennek érdekében

Olaszországból nemesített szederfákat importált. Amikor a termelés mérete megfelelő volt, akkor

felépítette a selyemfonodát, és a termelékenység növelése érdek

ében gőzgéppel üzemeltette azt. A

fonoda az 1870es évekig működött. Mindezt csak azért mondtam el, hogy lehessen látni, tapasztalni, hogy Széchenyi mennyire

komplexen közelítette meg a gazdasági folyamatokat, és ez a mára is nagyon figyelmeztető dolog. Sokáig lehetne még sorolni Széchenyi tetteit annak bizonyítására, hogy mindig a komplex

látásmód jellemezte a legnagyobb magyart, de ehelyett célszerűbb naplójának egyik gondolatát

idézni. 1821. április 21én így ír naplójában… - de mielőtt ezt idézem, had

d mondjam, hogy 1825ig a naplója irodalmi értékű mű is. 1825 után azért már nem lehet olyan jó feljegyzéseket találni, de

1825ig igen értékes irodalmi összefüggések is találhatók naplójában. Idézem tehát az 1821. április

21én naplójában megírt gondolato

kat: "Juhászatomat a legnagyobb szintre kell emelni csakúgy,

mint egész gazdálkodásomat, hogy a földből mindent kicsikarjunk, ami lehetséges. Ily módon majd

gazdagabb vagyok, és alárendeltjeimmel többet törődhetem, és általában több jót tehetek." Ez a szen

t dolog! Nem mindig magát nézte, és elsősorban nem magát nézte, hanem mindig "alárendeltjeit". Ez

a kötelessége minden földbirtokosnak! Megint idézem: "Ki áll közelebb a tökéletességhez? A

szerzetes barát, a remete? Vagy az az ember, aki azért dolgozik, ha

jtja magát és fáradozik, hogy

tanáccsal és tettel százakat támogasson? Ez fontos kérdés." Igen, ez a legfontosabb kérdés. Mindezek alapján érthető, hogy a jobbágyok miért vitték vállukon Széchenyi István koporsóját a

soproni vasútállomástól a tizennégy kil

ométerre fekvő Nagycenkre. Azért, mert Széchenyi István

nem fényleni, hanem használni akart másoknak tartalmas életével. Köszönöm szépen.

(Taps.) Az ülésnap bezárása ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes)

: Én is köszönöm, képvi

selő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mai ülésnapunkat berekesztem. Holnap

reggel 8 óra 30 perckor folytatjuk munkánkat. Addig is jó pihenést kívánok! (Az ülésnap 19 óra 15 perckor ért véget.) 1997. április 8 (258. szám)