Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 25 (256. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
1893 Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Megkérdezem dr. Baráth Etele elnök urat, hogy kívá ne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Baráth Etele nemet int.) Nem kíván. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom, a határozathozatalra későbbi ülésünkön kerül sor. A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Soron következik a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása . Az előterjesztést T/3712. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3712/16. sz ámokon kapták kézhez képviselőtársaim. Megadom a szót először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak, először Pokorni Zoltán képviselő úrnak, Fidesz. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A törvénnyel kapcsolatba n egy kérdésről szeretnék beszélni, ez pedig a gazdasági reklám és az oktatási intézmények kapcsolata. A Fideszfrakció meggyőződése, hogy a javaslatnak a gyermek- és fiatalkorúakra vonatkozó reklám tilalmát tartalmazó részét, az 5. § (3) bekezdését egy új paragrafussal kell kiegészíteni. Ez azt tartalmazza, hogy amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, tilos gazdasági reklámtevékenységet folytatni a közoktatási intézmények területén. Valamennyien átéltük azt az elmúlt néhány évben, hogy megsokasodtak és szinte meghatározóvá váltak azok a reklámok, amelyek a fiatalokat szólítják meg, célozzák meg. Ezt ez a javaslat érthető módon korlátozza néhány területen - helyes módon , azonban nem tér ki egy nagyon fontos területre, egy közintézményre, a közoktatás i intézményeken belüli reklámtevékenységre. Az oktatási intézmény jogi értelemben természetesen szolgáltatás. A szülők dönthetik el, hogy a tankötelezettségnek mily módon tesznek eleget, a gyereküket érintő, de általuk, az ő részvételükkel végrehajtandó ta nkötelezettségnek mi módon tesznek eleget. Azt azonban tudjuk, hogy a valóságban a gyerekek 98 százalékát érintően ezt az iskolában teljesítik, és igen kevés a magántanulók száma. Így tehát a napi valós életben az iskola nemcsak egyszerű igénybe vehető szo lgáltatás, amit eldönt a szülő, hogy vállaljae ilyen formában, ahogyan van, vagy sem, hanem egy olyasfajta jog és kötelezettség teljesítésének a helye, ami minden állampolgárra vonatkozik - ez pedig a tankötelezettség. Bizonyos értelemben a szülők nagy ré sze mint egyfajta hatóságra is néz az intézményre; az itt folyó reklámozás e tekintetben is aggályos. Hogy ezt helyesen teszike vagy sem, az egy más kérdés, de tudnunk kell, hogy a valóságban ez így van. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy a közoktatási intéz ményekben tiltanunk kell a gazdasági reklámtevékenységet. Ez nyilván igaz a törvény fő szabályát tekintve, itt is az alkohol, dohány, gyógyszer és egyéb érzékeny termékekre, azonban itt egy általános tilalmat is ki kell mondanunk. Javaslatunk szerint ezt a z általános tilalmat a 14 év alatti gyermekeket oktató általános iskolákra kell generálisan megfogalmazni; a törvény további rendelkezéseiben a középiskolákra részletszabályokat javaslunk megállapítani. A részletszabályok nem túl bonyolultak, három kategór iát, három típust kívánunk felállítani. Az első, amit a középiskolában is tilos reklámozni, ezek: csokoládé, édesség, üdítő, szórakoztatóipari termékek, kozmetikai termékek csoportja. A második, amit szabad, sőt kívánatos is
