Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 25 (256. szám) - Dr. Kónya Imre (MDNP) - az igazságügy-miniszterhez - "Szegény tolvaj, tolvaj - gazdag tolvaj, gazdag" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÓNYA IMRE (MDNP):
1819 Házat arra, hogy a bűncselekmények száma folyamatosan növekszik, és különösen növekszik a vagyoni bűncselekményekkel okozott károkozás; ezen belül is azon bűnesetek száma, amelyek önmagukban rendkívül magas kárértékűek. A lakosság, úgy gondolom, egyetért azzal, hogy amikor napvilágra kerülnek a különböző Zemplényi, Tocsik fedőnevű ügyek, sok száz milliós visszaélések, akkor mindenképpen indokolt a kirívóan magas kártértékű, vagyon elleni bűncselekményekre a jelenleginél nagyobb és súlyosabb, szigorúbb büntetés kiszabását lehetővé tenni. Ezt a célt szolgálta a Magyar Demokr ata Néppárt által kidolgozott és fél évvel ezelőtt előterjesztett törvényjavaslat. Ezt mint tudjuk, puccsszerűen leszavazta a Ház, miután a kormány ellenezte; és azzal ellenezte a kormány, hogy egyetért a szigorítással, de majd ő is elő fog terjeszteni egy javaslatot. Megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy az előterjesztett javaslat sok mindenre vonatkozik, de a kirívóan súlyos, vagyon elleni bűncselekményeket nem bünteti szigorúbban. Kérdezem a kormánytól: miért erősíti azt a sajnálatos, de nem é ppen alaptalan közvélekedést, hogy Magyarországon csak sokat érdemes lopni? Avagy az a kormánynak a véleménye, hogy a szegény tolvaj tolvaj, a gazdag tolvaj viszont gazdag? Kérem a miniszter úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraib an.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. A kérdésre az igazságügyminiszter úr válaszol. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : Tisztelt Képviselő Úr! Elnök Úr! Természetesen azzal tisztában vagyok, hogy egyszerűbb és népszerűbb a büntetések szigorí tása mellett érvelni, mint szakmai alapon elmagyarázni, hogy miért nem jelent megoldást a bűnözés visszaszorítása érdekében a bűncselekmények büntetési tételeinek felső határának a felemelése. Azt is tudom, képviselő úr, hogy lehet ilyen javaslattal politi kai szimpátiát kiváltani, de ez esetben, a büntető törvénykönyv módosítása esetében én jobban szeretném, ha a szigorúan vett szakmai elvek és értékek mellett történne a szabályozás módosítása. Képviselő Úr! A mértékadó szakmai körök ma Magyarországon egyet értenek abban, hogy a bűnözéssel szembeni harc szempontjából nem a bűncselekmények büntetési tételei felső határának a felemelése az adekvát eszköz, hanem a felderítés, a lebukás veszélye az, ami ma reálisan a leghatékonyabb visszatartó erő a bűnözés vissz aszorításában. Ezt az álláspontot nemcsak a minisztérium osztja, hasonló álláspontot és szakmai véleményt fejtett ki a főváros főügyésze, a legfőbb ügyész, és - ha a szakmai szakirodalmat áttekinti a képviselő úr - hasonló, megalapozott következtetéseket é s megállapításokat talál. A kormány által beterjesztett javaslat igenis jelent alternatívát, mégpedig oly módon, hogy a 200 millió forint fölött elkövetett vagyoni és gazdasági bűncselekmények esetében csak kivételesen teszi lehetővé az enyhítő paragrafus alkalmazását; és ugyanakkor a közepes és kisebb jelentőségű bűncselekményeknél pedig alternatív lehetőségeket kínál arra, hogy ne kerüljenek feleslegesen börtönbe azok, akiket közérdekű munkával, vagy más alternatív szankciókkal is megfelelően el lehet íté lni, és megfelelő következményeket lehet kiszabni. Kérem, fogadja el a válaszomat. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. DR. KÓNYA IMRE (MDNP) : Sajnos nem tehetem, miniszter úr, mert alapvetően nem értünk egyet. Azzal még egyetértünk, hogy a jó felderítés a leghatékonyabb visszatartó erő a bűnözés elkövetésétől; de azzal nem értek egyet, hogy egymásra mutogatás folyik, tudniillik, ha felderítéssel kapcsolatos kérdése m lett volna, akkor azt a belügyminiszter úrnak tettem volna fel, mert semmiben nem menti az igazságügyi tárcát -
