Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 25 (256. szám) - A mezőgazdasági termelők adózási feltételeit meghatározó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes társadalombiztosítási és szociális ellátásokról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban tö... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
1790 hogy bármilyen, az átlagosnál nagyobb horderejű indítványait - akár a tb- és általában a járulékfizetés terén, akár más gazdaságpolitikai intézkedéseknél, adópolitikánál - sokkal alaposabban elő kell készíteni, komolyabb hatásvizsgálat szükséges hozzá, és az is, hogy ne legyen ez a szégyen, hogy rá egy hónapra, két hónapra szinte gyökeresen kell mindent módosítani. Azt hiszem, ez jó figyelmeztetés arra, hogy 1998ra, noha a választások éve lesz, mégis sokkal megfontoltabban, komolyabban készüljön föl elképzeléseivel a kormány a gazdaságpolitikai és társadalompolitikai intézkedéseinek minden részét illetően. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Kapronczi Mihálynak, aki elsőként jelen tkezett a független képviselők közül felszólalásra. KAPRONCZI MIHÁLY (független) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormány 3863. számú törvényjavaslata fekszik előttünk, amely megpróbálja rendezni a mezőgazdasági kistermelők adózásának visszásságait a folyó évben, amelyből az első negyedév már eltelt. Sajnos meg kell állapítanom, hogy a törvénymódosítás megfelel a fából vaskarika készítés tipikus példájának, azzal az eltéréssel, hogy a készítő úgy akar vaskarikát készíteni, hogy azért az lényegében f akarika maradjon. Mivel úgyis hiába javasolnám újból a tisztelt kormánynak, hogy vonja vissza művét és a tavaly jól ismert törvényeket megfelelő árbevételi módosítással állítsa vissza erre az évre, kénytelen vagyok igazolni állításomat. Az 1990es évek ele je óta módomban állt figyelemmel kísérni a kárpótlások során földhöz jutott emberek sorsát, hogyan és milyen nehézségekkel küzdve alakították ki a ma már nagyrészt működő gazdaságaikat. Mint agrármérnök, annak idején meglehetősen pesszimista módon úgy véle kedtem, hogy induló tőke és megfelelő gépek nélkül a minimális állami támogatások mellett ennek a termelési formának nem lesz hosszú jövője Magyarországon. Az új gazdák a régi tapasztalataikkal mást bizonyítottak. Utolsó fillérjeikből, családi kölcsönökből ócska gépeket vásároltak, amelyeket éjjelnappali munkával üzemképessé tették, lehetőségeikhez képest megfelelő vetőmagot vásároltak, és már az első évben, ha nem is kiemelkedő, de elfogadható termést értek el; és mint önök is tudják, a földeknek csak ige n kis százaléka maradt a várthoz képest parlagon. A rossz piaci körülmények ellenére a keletkezett bevételt teljes mértékben újra befektették, sokszor oly módon, hogy betevő falatra is alig jutott. Ezen az úton jutottak a műveléshez szükséges gépek nagy ré széhez, és megfigyelhető volt, hogy egy községen belül kialakult az, amit az állam most szorgalmazni próbál: a gazdák segítették egymást meglevő gépeikkel. Független képviselővé válásom után több mint tíz alkalommal napirend után figyelmeztettem a tisztelt Házat a magángazdaságok nehéz helyzetére, arra, hogy az 1995ös aszálykár hét megyében kis híján tönkretette a gazdálkodókat. Önálló indítványomat az aszálykárosultak támogatásáról a tisztelt Ház nem vette napirendre, ehelyett 5,2 milliárd forintot lényeg ében bankkonszolidációra költött aszálykártámogatás címén, hiszen köztudott az, hogy a mezőgazdasági kistermelők valójában nem juthattak hitelhez, így a hiteltámogatásból ők nem részesültek. Az aszályos év kárát viszont a múlt évi csapadékkárokkal együtt ma is nyögik. Ma már közhely - amire szintén felhívtam a tisztelt Ház figyelmét , hogy amíg a gabonafélék ára csak az elmúlt évben emelkedett jelentősen, az alapanyagárak, a műtrágyák, a vetőmagok és egyebek ára többszörösére emelkedett. Ehhez járult a gá zolaj árának hatalmas méretű drágulása. Visszaestek a sertésfelvásárlási árak; a múlt évi e témában történt felszólalásomban elmondtam, hogy óriási méretű kocakivágások folynak. (12.10)
