Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 25 (256. szám) - A mezőgazdasági termelők adózási feltételeit meghatározó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes társadalombiztosítási és szociális ellátásokról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban tö... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP):
1787 terhei, ha az t valaki megfizeti. Tehát a nem mezőgazdaságból élő ebből azt szűri le, hogy itt megint az ő bőrére megy a játék - holott nem erről van szó! Senki nem beszél arról kormánypárti oldalon, amiről Glattfelder Béla bőven beszélt, hogy milyen jövedelmek azok, am elyekből a költségvetés el kívánja vonni a saját részét. Ezek a jövedelmek sajnos nincsenek meg - nem termelődnek meg! Gondolom, az a tény - amit itt már hallottunk ma is , hogy a költségvetés nem számol bevételekkel ezen forrásokból, a magyarázata annak, hogy nem készült hatástanulmány ezen törvénytervezethez. Akkor azt kérdezem én, mire volt jó ez az egész. Miért kellett csinálni, ha ebből nem számítottak bevételre, az átalányadózás révén nem számítanak, nem számíthatnak számlakérésre? Akkor mire volt jó ? Szokják meg? Vagy féljenek? Vagy mi? Mi volt a motiváló abban, hogy ezt önök így, végiggondolatlanul, előkészítetlenül a parlament elé hozták és elfogadták? Mire volt jó az, hogy 80 ezer vállalkozó visszaadta a vállalkozói igazolványt? Mire volt jó, hogy kényszervállalkozókat hoztunk létre a mezőgazdasági feldolgozóiparban, a méhészek, a borászok között? Mire volt ez mindmind jó? És mire volt jó az, hogy el tetszettek bizonytalanítani magát az adóhivatalt is? Ha valamelyikük esetleg betéved egy adóhivata lba, láthatja, hogy milyen körülmények között dolgoznak ott azok a szakemberek, akiktől az állam a bevételeinek a behajtását várja. Ezekkel az emberekkel ezt így megcsinálni nem lehet, nem célszerű. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyunk azzal, hogy a kormány időhúzásra játszik. Arra, hogy a parasztban előbbutóbb fölébred a kötelességtudat, és azt mondja: kérem, nekem dolgoznom kell, én nem érek rá tavasszal az úton várakozni. Igen, sajnos ez fog bekövetkezni, és ezt önök sikerként fogják megélni. Je lzem, nem az. Ezt még Bauer képviselőtársamnak is mondom: nem az. Ez abszolút sikertelenség, ugyanis egy fejlődésében visszatartott, és elsősorban önök által visszatartott mezőgazdaság továbbra sem indul el abban a fejlődésben, amire elengedhetetlenül szük sége lenne. (11.50) Az MDF meg fogja szavazni ezeket a módosító indítványokat, mert úgy ítéljük meg, a semminél több - de nem sokkal. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következ ik Raskó György úr, Magyar Demokrata Néppárt, szólásra készül Kapronczi Mihály független képviselő. Megadom a szót Raskó Györgynek, aki a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportja nevében kíván szólni. DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Kép viselőtársaim! Nagyon sok minden elhangzott már, amit én sem szeretnék megismételni, de azt hiszem, végül is a mai nap leglényegesebb eredménye az lehet, hogy országvilág előtt, városi lakosok előtt megismertethetjük azokat a problémákat, amelyek a termel őket - és nemcsak az egyéni kistermelőket vagy őstermelőket, de társas vállalkozásokban dolgozókat is - jelen pillanatban nyomasztják. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat megért volna sokkal részletesebb vitát, ezt jóval előbb kellett volna beterjeszteni. Ú gy érezzük, hogy az idő megint bennünket igazolt, a Magyar Demokrata Néppárt február 3án nyújtotta be módosító javaslatait a társadalombiztosítás terheinek enyhítésével és az adózással kapcsolatosan. Ezek a javaslatok - nagy örömünkre - döntő részben megj elennek a kormány által előterjesztett javaslatokban. Ezt mindenképpen üdvözöljük, de azt hiszem, talán nem kellett volna megvárni a demonstrációkat; a kormány maga is tisztában volt azzal, hogy egyik esetben sem igazán szerencsés módon fogalmazta meg a tö rvényjavaslatát, és főleg nem fűzött hozzá megfelelő tájékoztatást. Egészen biztos, hogy kormánypárti képviselőtársaim is a vidéket járva tapasztalhatták azt az értetlenséget és sokszor tájékozatlanságból adódó, fölösleges aggodalmat, amit a két korábbi tö rvény elfogadása a termelők körében kiváltott. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy talán ha a kormány 1994ben - amikor a falugazdász mozgalmat majdnem fölszámolta, és később is csak nagy nehézséggel sikerült a falugazdászok egy