Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POZSGAI BALÁZS, az önkormányzati és rendészeti bizottság alelnöke, a bizottság előadója:
1730 A véleményünk a z - és a kormányzat ezt is vállalta , hogy április 15éig ezen adatok ismeretében kialakítja álláspontját, és akkor nyilatkozik, hogy a képviselő urak által benyújtott módosító indítványt támogatjae vagy sem. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisz telt Országgyűlés! Megadom a szót Pozsgai Balázsnak, az önkormányzati bizottság alelnökének, a bizottság előadójának. POZSGAI BALÁZS , az önkormányzati és rendészeti bizottság alelnöke, a bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önkor mányzati és rendészeti bizottság az 1996. november 25ei ülésén fogadta el a képviselőtársaink által T/3482. számon benyújtott törvénymódosítási javaslatot. Tény: annak ellenére, hogy három ellenszavazattal, két tartózkodással és tizennyolc támogató szavaz attal fogadta el a bizottság, a mai napig nem került a Ház előtt vitára e törvénymódosítás. Látszólag nem is lenne olyan nagyon indokolt a szóbeli kiegészítés, írásban is megtehettük volna, mégis az idő igazolta: egy törvényjavaslat tárgyalásának nem lehet spontán módon nekimenni azzal, hogy nem tisztázzuk kellőképpen a benyújtott indítványban felvetett kényszerbérletek problematikáját. A múlt év novemberében még 25003000 kényszerbérletben élő családról beszéltünk, a március 10éig elkészített felmérések a lapján tisztázódott, hogy ma már majdcsak fele mennyiségű lakásról van szó, pontosabban 1250ről, amely többségében Budapestet érinti, mert a budapesti kényszerbérletek száma 896. Mint azt a beterjesztő képviselőtársaink is jelezték, nem mai keletű a probl éma, az ügy eredete visszavezethető az államosítás időszakára. Az 1953 előtt bármilyen jogcímen kiutalt lakásokat, 1953. április 1jét követően a tanácsi hatósági kiutalásokkal keletkezett bérleti szerződéseket érinti a törvénytervezet, azt az 1250 darab l akást, amelynek vonatkozásában még fennállnak a kényszerbérletek, mert való igaz, hogy sok lakásügy megoldódott az eddigi kiutalási rendszeren belül. A lakások és helyiségek bérletéről, valamint elidegenítésükről szóló 1993. évi LXXVIII. törvény a kényszer bérletek megszüntetési határidejére vonatkozóan 1996. december 31ét jelölte meg, amely határidő lejárt. Ennek kapcsán bizottsági tagjaink többsége - gyakorlatilag érdemi vita nélkül - a törvénytervezet támogatása mellett volt. A beterjesztett indítvánnyal egyet nem értők kiemelték, hogy a '93. évi LXXVIII. törvénynek melyek az ellentmondásai, hogy a kényszerbérletek feloldása mellett az önkormányzatok kötelezve lettek a tulajdonukba került lakásaik értékesítésére. Miközben az alaptörvény kötelez a kényszer bérletek feloldására, ugyanakkor az értékesítéssel csökken, csökkent azoknak a lakásoknak a száma, amelyeket az önkormányzatok gyakorlatilag a kényszerbérletek feloldására ajánlhatnak fel. Ugyanakkor - és ez valóban így van - az önkormányzatokat semmi sem késztette arra, hogy a fennálló kényszerbérleteket feloldják, annak ellenére, hogy az állami pénzeszközök, valamint a saját tulajdonukba került bérlakások értékesítéséből befolyó összeg erre elég tág lehetőséget adott volna. A törvénytervezet elutasítói je lezték továbbá, hogy a két évvel való meghosszabbítás - szankció nélkül - alapvetően csak a kényszerbérletek feloldásának elodázása lenne. Ugyanígy nem támogatták a bérleti díjak maximumának törvényi megfogalmazását, mivel erre meglátásuk szerint az ártörv ény garanciát nyújt. Tisztelt Ház! Ma a beterjesztőén kívül a bizottsági vélemények hangoznak el, és nem valószínű, hogy nagy vita fogja követni még itt ezt a mai törvénytervezeti vitát. (21.10) Ezzel kapcsolatban szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívn i arra, amire államtitkár úr is tett már utalást, hogy létrejött három főbizottság képviselőiből egy olyan albizottság, amely e törvénytervezettel összefüggően széles körben kívánja átgondolni ezt a kérdéskört, meghallgatva a lakástulajdonosok, a lakásbérl ők, a kormány és az ebben illetékesek véleményét, annak érdekében,
