Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
1718 Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitájának folytatása . Az előterj esztést T/3850. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3850/12. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Írásban előre képviselőtársunk nem jelentkezett. Ezért megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Köszönöm szépen. Megkérdezem Avarkeszi Dezső államtitkár urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyminisztériumi államtitkár : Nem. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Nem kíván. Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általá nos vitát az MDFfrakció kérésére módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében holnap 13 óra 30 perces hatállyal lezárom. A jelzáloghitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvényjavaslat általános vitáján ak folytatása ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a jelzáloghitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása . Az előterjesztést T/3652. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/3652/ 1., 2. és 3. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót; először Kávássy Sándor képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tis ztelt Államtitkár Úr! A most tárgyalt törvényjavaslat indoklásában olvassuk: "A jelzáloghitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvényjavaslat a magyar tőkepiac további fejlődésének lehetőségét kívánja megteremteni a hosszú lejáratú hitelek, illetve a hosszú lejáratú értékpapír, a jelzáloglevél jogi kereteinek megalkotásával." Mindezzel csak egyetérteni, az így fogalmazott célt csak helyeselni lehet. De hogyan, milyen kivitelezésben? Mert a magam részéről kétlem, sőt habozás nélkül vitatnám, hogy az ö téves időtartamú hiteleket már hosszú lejáratú hitelnek lehetne tekinteni, mint ahogy azt a 4. § (1) bekezdése sejtetni engedi. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy az "ötéves" ebben az értelemben egybeírandó, mert az "öt éves" külön írva egészen mást jelen t. Azt pedig teljességgel hihetetlennek tartom, hogy ötéves és e körüli hitelek segítségével kihúzható volna a magyar mezőgazdaság szekere abból a feneketlen kátyúból, ahová a nyolcvanas évek elejétől, tehát a Kádáréra alkonyától jutott. És ha 101szer is ismert, ezúttal sem mulaszthatjuk el hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése fölöttébb tőkeigényes, és hogy a tőkemegtérülés, azaz a beruházás, a haszon és a kamatok kitermelése csak hosszú idő után érhető el. A talajjavítás esetén 510 év , a gépeknél 10 év, lónál és szarvasmarhánál 68 év, juh és disznó esetén 34 év, épületeknél pedig csak évtizedekben mérhetjük a megtérülés idejét. Nem szólva róla, hogy a mezőgazdaságban előre nem, vagy csak igen nehezen kiszámítható tényezők is befolyás olják, illetve befolyásolhatják a jövedelmezőséget: így például az időjárási ciklusok változása, a növény- és állategészségügy alakulása és más, most nem említett körülmények is. A bibliai hét kövér és hét sovány tehén ugyanis ma is hozzátartozik életünkhö z, realitásként határozza meg a mezőgazdasággal foglalkozók életét, dolgainak alakulását. És arról sem feledkezhetünk meg, hogy a most folyó gazdademonstrációk egyik fő követelése a földhitelintézet újjászervezése. Ha ismerjük a tényeket, nem csodálkozunk rajta, megértjük a
