Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes álta... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TABAJDI CSABA (MSZP):
1707 Vagyis, tisztelt Ház, nem árt tudatosítani, hogy amikor itt megvitatjuk ezt a beszámolót, akkor nemcsak a kormány tevékenységét mérlegeljük, hanem önkritikusa n meg kell állapítani, hogy rosszul fogalmaztuk meg, és azért mondom többes számban, mert akik nem ebben a ciklusban vannak, (Sic!) tudják jól, hogyan fogalmaztuk meg közös erővel ezt a kisebbségi törvényt, hogy bizony jó lenne, hogyha e mellett a beszámol ó mellett ott lenne az ombudsman jelentése, és egyaránt ott lennének az országos önkormányzatok jelentései. Hiszen úgy kaphatnánk közös, együttes képet. Úgy lehetne megállapítani a felelősséget is, mert ma itt szó esett a felelősségről. Bizony, tisztelt Há z, ez egy bonyolult kérdés, hogy ott, ahol a kisebbségi autonómia kiteljesedik, ahol a kormány egyre több jogosítványt ad át az országos önkormányzatoknak, illetőleg települési önkormányzatok adnak át a helyi kisebbségi önkormányzatoknak, akkor hogyan jele níthető meg akár egy települési önkormányzati, akár a kormányzati felelősség. Tisztelt Ház! Ami a továbblépés irányait illeti, négy fő feladatot, négy fő gondot látok. Az első: hogyan lehetne több tartalommal megtölteni a kisebbségi önkormányzati rendszert . Nevezetesen arról van szó, hogy a kulturális autonómiát ki kell teljesíteni, mert jelenleg a kisebbségek országos önkormányzatai nem fenntartói, nem gazdái a kisebbségi intézményeknek, oktatási, kulturális intézményeknek. A kisebbségi törvény módosításán ak elsősorban ezt a célt kell szolgálnia, és a kisebbségi törvény módosításánál éppen az intézményfenntartás, intézményműködtetés szabályaira kívánunk választ adni. A másik ilyen kérdés a helyi kisebbségi és települési önkormányzatok problémája. KDNPs kép viselőtársam erre a kérdésre utalt. Megnyugtathatom, tisztában vagyunk azzal, hogy ez hogy működik, egyéni képviselőként is tudom, hogyan, milyen döccenőkkel működik ez. A kisebbségi törvény módosításánál szükség van erre, és erre igényt tartanak nemcsak a kisebbségiek, hanem a települési önkormányzatok is. Jelesen arról van szó, hogy több helyütt vita forrása az, hogy mi az, amit a települési önkormányzatoknak a kisebbségi törvény vagy az 1995ös 20. kormányrendelet alapján infrastruktúrában, működtetésben és egyebekben biztosítani kell. A harmadik dolog az oktatás: 1996ban válságot kellett kezelni. Itt vissza lehetne mutogatni az előző kormányra - de nem teszem , hogy miért alakult ki az oktatásban ilyen válsághelyzet. Szerencsére az Országgyűlés partner volt hozzá, és sikerült az elmúlt évi LXXI. törvénnyel megteremteni azokat a pótlólagos forrásokat, amelyekkel el tudtuk érni, hogy ne kelljen bezárni az eleki román iskolát, és ne kelljen bezárni más, válsághelyzetben lévő iskolákat sem. Ezért köszönetet szeretnék mondani parlamenti képviselőtársaimnak, hiszen ezt egyöntetűen, tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el a tisztelt Ház. Ami a finanszírozást és a pénzügyeket - mint negyedik problémát - illeti: gyakran vetődik fel, hogy pénzhiány van. Azt hiszem, hogy nagyon helyes volt, amikor a parlament '93ban úgy döntött, hogy nem a kisebbségi adminisztrációt és bürokráciát kívánja erősíteni, önkritikusan meg kell mondani - nemcsak mint a kormány államtitkára, hanem mint parlamenti képviselő is , hog y kicsit túl jól sikerült a kisebbségi törvénynek ez az adminisztratív része, tehát bizonyos értelemben kicsit erőteljes és túlburjánzó a bürokrácia, de én nagyon remélem azt, hogy ez egyre inkább meg fog telítődni tényleges kisebbségi munkával és tartalom mal. Ma a finanszírozás többcsatornás, és nem tudok olyan lényeges kisebbségpolitikai cél elmaradásáról, amelynek pénzügyi akadálya lett volna. (19.10) Jelenleg a kisebbségi önkormányzati rendszernek számos problémája, buktatója van. Különösen a cigányság esetében érvényes ez, hiszen a kisebbségi törvényt a kultúrára és az oktatásra fogalmazta meg a törvényalkotó, és 1993ban nem gondoltuk igazán végig, hogy a cigányság esetében az igazán súlyos problémák az oktatási hátrányok mellett a szociális és foglalk oztatási gondok. Ennek ellensúlyozását kívánta a kormány a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány létrehozásával megteremteni, amelyben kormánypárti, ellenzéki képviselő egyaránt segíti a munkát.
