Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes álta... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HEGYI GYULA (MSZP):
1704 A nemzetközi emberi jogi felmérések is mutatják, hogy a magyarországi kisebbségek, ha egzisztenciális helyzetükkel nem is elégedettek, de kisebbségi helyzetükkel igen. Magyarán: többségük, akiket megkérdeztek nyugati szakértők, úgy látják, hogy kulturális identitásukat, nyelvüket az elmúlt években immár megőrizhetik, ápolhatják. Ennek örülnünk kell. Ugyanakkor ez a felmérés is kimutatta a zt, amit természetesen mindannyian a valóságból, a hétköznapokból is tudunk: hogy a magyarországi cigány, más néven roma népesség természetesen nem elégedett a helyzetével, és mi sem lehetünk elégedettek ezzel a helyzettel. Én azt gondolom, szembe kell néz nünk azzal a ténnyel, azzal a valósággal, hogy a magyarországi cigányság nem csak és kizárólag etnikai kisebbség. És amíg ezzel a ténnyel nem merünk szembenézni, addig igazi megoldáshoz nem fogunk eljutni. (18.50) (Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Or szággyűlés alelnöke foglalja el.) A magyarországi németek, a magyarországi lengyelek, a magyarországi örmények magánemberként, munkavállalóként, vállalkozóként, állampolgárként nem ütköznek olyan korlátokba, mint a magyarországi cigányok. Az előbbi kisebbs égeknek az a gondjuk, hogy saját kulturális műhelyeik megmaradjanak vagy létesüljenek, mint örmény kulturális identitást megőrző, megőrizni kívánó egyéneknek merül fel kisebbségi gondjuk, egyébként azonban a magyarországi magyarokhoz hasonló eséllyel boldo gulhatnak. A bizottsági ülésen egy képviselőtársam hasonló gondolataimért megrótt, és azt mondta, azt állítani, hogy a magyarországi cigányság nemcsak etnikai jellegű kisebbség, az visszatérés az MSZMP KB egykori állásfoglalásához. Én ilyen összehasonlítás tól nem ijedek meg. Úgy gondolom, ha az MSZMP KB annak idején - mondjuk - az alkoholizmus és a kábítószer ellen fellépett, ebből azért nem következik, hogy a Magyar Köztársaságban kötelezővé kellene tenni ezeknek az élvezetét. Magyarán: ilyen történelmi pá rhuzamokat sántának és szerencsétlennek érzek. A magyarországi cigányság helyzetét alapvetően szociális státusza határozza meg. Azt hiszem, ez a problémák gyökere. A rendszerváltozás táján elsősorban a közjogi szempontú, bizonyos értelemben elvont liberáli s szemlélet elfedte előttünk ezt az üvöltően egyszerű valóságot, hogy a cigányság helyzete jellegzetesen szociális meghatározottságú. Akik foglalkoznak a modern európai politikában egyre inkább fontossá váló szociális kizárás - angolul: social exclusion - problémájával, azok tudják, hogy mindaz, ami a szociális kizárás áldozatairól leírható, az a magyarországi cigányság nagyobbik részéről szintén elmondható. Nem minden szegény áldozata a szociális kizárásnak. Vannak például nyugdíjasok, akik képesek megőriz ni igen alacsony jövedelem mellett is egy tisztes szegénységet. De a szociális kizárás áldozatai kivétel nélkül a szegénységük miatt jutnak ebbe a helyzetbe. A tartós munkanélküliség, a munkanélküli családok szubkultúrája egyik jellegzetes forrása és előid ézője a szociális kizárásnak. Ez egy olyan világ, amelytől a munka világa éppen olyan idegen, mint tőlünk néhány évtizede a tőzsde világa, és a munkanélküliség - tudjuk - döntően és elsősorban és nagyon jelentős mértékben azt a cigányságot sújtja, amelynek jelentős része ráadásul csak a hatvanas, hetvenes években jutott állandó munkalehetőséghez. Ilyen módon tehát munkájuk elvesztésével még könnyebben csúsznak a tartós munkanélküliek közé, mint azok a magyar családok, amelyek évtizedeken át, generációkon át mégiscsak valamifajta munka kultúrájában nőttek fel. A szociális kizárás jelenti az oktatásból, a szakképzésből, közhelyesen mondva: a jobb iskolákból való kizárást. S ha megnézzük, az elit gimnáziumok, a főiskolák, az egyetemek hallgatóit, akkor pontosan azt tapasztaljuk, hogy azok hiányoznak onnan, akikről beszélek. A szociális kizárás jelenti a közéleti szerepvállalásból való kizárattatást is, mert ne csapjuk be magunkat szép szavakkal: a helyi demokrácia elsősorban és döntően mindig a helyi középosztál yé. Az önkormányzatokban, a helyi önkormányzatokban a befolyás, a hatalom azé a stabil, konszolidált középosztályé, amely dönt és meghatározza a dolgokat. Ezért nagyon fontos, hogy vannak
