Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
1620 szerkezettől függetlenül az engedélyköteles tevékenység gyakorlásának feltételeit, szabályait, valamint a szolgáltató és a fogyasztó közötti jogv iszony tartalmát határozzák meg. Ezen szaktörvények és a végrehajtásukra vonatkozó alacsonyabb szintű jogszabályok léte minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy - szemben az 1992. évi sikertelen kísérlettel - 1995ben az energiaszektor privatizációja eredm ényes volt. Törvényjavaslatunk elfogadása esetén néhány olyan ponton módosítja a hatályos törvényt, ahol az 1994 tavasza óta eltelt időszak tapasztalatai alapján, a szabályok egyértelműsítése érdekében szükséges. A változtatás három olyan elemét emelem ki, amelyek nagyobb jelentőségűek annál, hogy szakkérdésnek minősítsük, és amelyekhez módosító indítványokat is fogadunk el - így a fogalmi rendszer pontosítását, a gázértékesítési, szolgáltatási engedély kiadásának feltételeit, a gázellátó rendszerek létesít ésének szabályozását. A fogalommeghatározásokhoz benyújtott módosító indítványok közül nem támogattuk azt a javaslatot, amely a természetes monopólium fogalmát a gázszolgáltatásra szűkítette volna le. Nem támogattuk, mert a legtöbb európai országban nemcsa k a gázszolgáltatás, hanem a gázértékesítés, a nagykereskedelem is természetes monopólium, mert ez felel meg a tényhelyzetnek. Az egy gázértékesítő modellre épül az árszabályozás. Amíg a privatizáció utáni helyzetről és a gáztörvény szerinti új működési mo dellről nincs elég tapasztalat, túlzottan nagy kockázatot jelentene a nagykereskedelem liberalizációja. A gázértékesítés monopolizálása egyébként nem ellentétes az európai gyakorlattal. Nemcsak azért, mert számos, hazánknál kedvezőbb ellátási feltételekkel rendelkező országban is ez a helyzet, hanem mert két nyugateurópai vállalat közötti vita kapcsán az európai bíróság kimondta, hogy megengedettek azok a versenykorlátozások, amelyeket az energiaellátó vállalatok érdekében érvényesítenek. Ezek révén képese k ugyanis a társaságok ellátni közszolgálati feladataikat a társadalom átfogó érdekének megfelelően. Tudjuk, a brüsszeli bizottság dolgozik azon, hogy az Európai Unió tagállamaiban előbb a villamosenergiaszektorban, majd a gázszektorban is liberalizálják a működési szabályokat. Enélkül ugyanis nincs egyesült európai gazdaság. Azt is tudjuk azonban, hogy ez hihetetlenül nehéz feladatot jelent, és több tagállamnak kifogásai vannak a megvalósításra ajánlott modellekkel kapcsolatban. Úgy gondoljuk, hogy Magyar országon számos ok miatt még jó néhány évig nem lehet a liberalizált rendszert sem a villamos energiára, sem a gázra bevezetni. Portugália és Spanyolország egy ennél lényegesen könnyebb probléma megoldására - a kőolaj- és kőolajtermékpiac liberalizálására - a felvétele után hat év átmeneti lehetőséget kapott. Az uniós szabályok tagállamokban történő bevezetése és rendszerbe állítása szempontjából minden bizonnyal nem a nálunk alkalmazott megoldás a kulcskérdés. Támogatjuk viszont az engedélykiadás feltétel einek módosítását célzó - Rózsa Edit, Kovács Tibor és Kósa Lajos képviselőtársaink által benyújtott - indítványt, amely a gázértékesítő kötelezettségévé teszi, hogy az éves földgázforgalmának 25 százalékát meghaladó olyan belföldi földgáztároló kapacitássa l rendelkezzen, amely téli időszakban teszi lehetővé a teljes betárolható mennyiség értékesítését. Hasonló tartalmú indítványt nyújtott be egyébként Medgyasszay képviselőtársunk is. Ez az előírás rendkívül fontos az ellátás biztonsága szempontjából. Minden európai ország törekszik arra, hogy energiahordozókból kellő mennyiségű tartalékkal rendelkezzen. Ráadásul hazánkban - különböző okok miatt - a földgázt túlzottan nagy mértékben használjuk fűtési célra. (17.40) Az ebből adódó kockázat mérséklését, az ellá tás biztonságának javulását is szolgálja a tárolási kötelezettség előírása. Ezért e követelménynek véleményünk szerint tartósan fenn kell maradni, még az uniós tagságunk után, a megfelelő türelmi idővel bevezetendő liberalizációt követően is.