Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár:
1614 teremtheti meg a törvényi kritériumok próbáját is kiálló jogosultságot az egyösszegű térítésre. Zárójelben megjegyzem: ez a közvetett bizonyíté k már 1944 tavaszán is rendelkezésünkre állt. Nevezetesen arról van szó, hogy 1992. január 1jétől egy kormányrendelet rendezte a hadirokkantak és hadiözvegyek rendszeres ellátását olyan kritériumok alapján, amelyek egyrészt megfeleltek a korabeli jogosult ságot megalapozó feltételeknek, és összhangban állnak az 1994. évi XLV. törvényben rögzített feltételekkel is. Az 1992. január 1jétől történő megállapítás egyrészt bizonyíték a hadigondozotti státusra, bizonyíték arra, hogy az ellátást korábban vagy megvo nták, vagy nem állapították meg, és bizonyíték arra is, hogy az egyes esetekben a folyósítást illetően nem merült fel nem politikai természetű kizáró ok, következésképpen a megvonás politikai okokból történt. A honvédelmi bizottság módosító javaslata tehát a jelenleg rendszeres ellátásban részesülő hadirokkantak és hadiözvegyek számára alanyi joggá teszi az egyösszegű térítést, természetesen kivéve azokat, akik ezt az egyösszegű térítést már megkapták, illetve akiknek az ellátását soha nem vonták meg vagy n em szüneteltették. A kormány ezért ezt a módosító javaslatot támogatja. Ilyen közvetett bizonyíték, mint a jelenlegi rendszeres ellátás ténye, nem áll rendelkezésre a volt hadiárvák esetében. Így a képviselői módosító javaslatok itt arra irányulnak, hogy a z államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvényben is alkalmazott - és az ügyfél részére a bizonyítási kötelezettség tekintetében indokolt esetben felmentést adó - könnyítések érvényesíthetők legyenek. (17.10) Sajnos, itt sok esetben nem alkalmazh ató az államigazgatási szervnek a bizonyítási eljárásban történő közreműködésre vonatkozó kötelezettsége, mert úgy az önkormányzatoknál, mint a központi közigazgatásban a dokumentatív erejű bizonyítékok jó része megsemmisült, így az előbb hivatkozott törvé nynek a nyilatkozattételen alapuló bizonyítási lehetőségét kívánják képviselői módosító javaslatok ebben a törvényben megjeleníteni. A kormány álláspontja ezzel összefüggésben az, hogy a hadigondozotti törvényben foglalt jogosultságokat az önkormá nyzatok jegyzői államigazgatási eljárás keretében állapítják meg, következésképpen alkalmazniuk kell az államigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezéseit. Ebből következően nem szükséges, sőt, a jogszabályalkotás írott és íratlan szabályai szerint ne m is illik a más törvényben nevesített eljárási szabályt egy alkalmazási területről szóló jogszabályban megismételni. Tisztelt Országgyűlés! A napirenden lévő előterjesztésnek a kormány által támogatott módosító javaslatokkal történő elfogadásának az anyag i kihatása viszonylag pontosan prognosztizálható a hadirokkantak és a hadiözvegyek esetében, ez együttesen mintegy 22,1 milliárd forintot igényel. Ez azt jelenti, hogy a költségvetésben az alapítvány számára juttatott ez évi támogatással és a korábbi évek maradványával együtt rendelkezésre álló összegből 800900 millió forint marad a volt hadiárvák egyösszegű térítésére. Ez akkor elegendő, ha a törvény módosításának következményeként az újramegállapító határozatok száma az eddigieken túl nem haladja meg a tízezret. Amennyiben erre vonatkozó előzetes számításaink alulbecsülték a tényleges igényeket, akkor az Országgyűlésnek szembe kell néznie azzal, hogy az egyébként humánus és nemes politikai szándék realizálása érdekében további költségvetési forrásokat ke ll találnia. Nemcsak a költségvetési források hiánya, hanem más megfontolások miatt sem támogatja a kormány azokat a módosító javaslatokat, amelyek az egyösszegű térítés 1994ben megállapított összegének felemelését célozták meg. Ez annál kevésbé indokolt, mert ez a juttatás kárpótlás jellegű, és az eddig hatályos szabály alapján is a megállapító határozatok kiadása ugyanúgy elhúzódott, mint a rendes kárpótlási eljárás során. Mint ahogy ott sem került sor ilyen késedelem miatt az eredetileg megállapított ös szeg felemelésére, itt sem tartjuk ezt indokoltnak.
