Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Dr. Rapcsák András (KDNP) - a belügyminiszterhez - "Miért nem veszi komolyan a Belügyminisztérium az önkormányzatok gazdasági problémáit?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
1594 fejlődését. Ezzel szemben belügyminisztersége alatt mást sem tapasztal hattunk, mint az állami normatívák reálértékének csökkentését, a személyi jövedelemadóelvonás növekedését, az anyagi és szakmai segítségnyújtás elmaradását, a közalkalmazottak és köztisztviselők szembeállítását az önkormányzatokkal, politikai feszültségek letelepítését. (Sic!) Mindez természetesen nem kérdőjelezi meg, hogy országunkban ön a legalkalmasabb a belügyminiszteri poszt betöltésére, de azért felmerül a kérdés: miért nem képviseli ön a legkisebb mértékben sem az önkormányzati érdekeket kormányzati szinten, s miért igyekszik úgy beállítani az önkormányzatokat, mintha egyedül lennének felelősek az intézménybezárásokért, a közalkalmazotti és köztisztviselői elbocsátásokért, a közalkalmazotti bérfejlesztések elmaradásáért? Kérdéseim: miért nem képvisel i miniszter úr az önkormányzati érdekeket a legkisebb mértékben sem? Mit tett ön belügyminiszterségének időszaka alatt annak érdekében, hogy az önkormányzatok gazdaságilag erősödjenek, és ne kelljen folyton a likviditási és csődhelyzettel szembenézniük? Te rveze belügyminiszter úr valamilyen kedvező irányú stílusváltást, s várhatóe, hogy szemben eddigi magatartásával, igyekszik elősegíteni az önkormányzati problémák megoldását? Ismét várom belügyminiszter úr válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Az interpellációra Kuncze Gábor belügyminiszter úr válaszol. KUNCZE GÁBOR belügyminiszter : Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Egy olyan kérdéssel kell kezdenem, amelyről a Házban már sokat vit atkoztunk, nevezetesen a stabilizáció, a gazdasági egyensúly helyreállításának kérdésével, amely kérdés a kormánykoalíció pártjai szerint minden mást meg kellett hogy előzzön annak érdekében, hogy az esetleges gazdasági összeomlást elkerüljük, fenntartsuk, illetve javítsuk az ország hitelképességét, és ezen keresztül közelebb vigyük Magyarországot Európához. Ennek a hatásai alól az államháztartás különböző szereplői természetesen nem tudták kivonni magukat, és ez igaz az önkormányzatokra is. Az önkormányzat ok egyébként nemcsak 1995 óta, hanem már a megelőző évek óta is egyre szigorodó feltételek mellett gazdálkodnak, ami - még egyszer mondom - a költségvetés lehetőségeinek függvényeként alakult. Ebben a helyzetben többféle intézkedést lehet tenni, amelyeket a Belügyminisztérium megtett. Egyrészt természetesen ki kell alakítani azon szabályok körét, amelyek mederben tartják az önkormányzatok kötelezettségvállalásait, illetve amelyek elősegítik annak a folyamatnak a rendezését, amely megakadályozza, hogy önkorm ányzatok úgy jussanak csődbe, hogy utána rendezetlen feltételrendszer alakul ki. Többek között ezt a célt szolgálta az önkormányzati csődtörvény, amellyel kapcsolatban éppen a képviselő úrnak is számos kemény észrevétele hangzott el, amelyek egyébként nem igazolódtak be. Ma Magyarországon az adósságrendezési eljárásról szóló törvény alapján öt önkormányzatnál folyik eljárás, és mindegyik önkormányzat esetében ennek az eljárásnak a vége a működőképesség helyreállítása lesz. Azok a kijelentések, amelyek évről évre elhangzanak - nevezetesen, hogy tömegesen mennek csődbe az önkormányzatok - eddig nem igazolódtak, és így lesz ez a jövőben is, hiszen a másik nagyon fontos kérdéskör egy ilyen szigorodó feltételrendszerben az, hogy erősítsük azt a szolidaritási elem et az önkormányzati finanszírozási rendszeren belül, amely éppen azt a feltételrendszert állítja elő, amiről Kósa Lajos képviselőtársunk az azonnali kérdések órájában beszélt. Nevezetesen: azon önkormányzatok esetében, ahol a gazdálkodás feltételei a méret miatt, a lakosságszám alacsony volta miatt, illetve az intézményhálózat hiánya miatt nincsenek meg, oda csoportosítsunk anyagi eszközöket, azoknál pedig, ahol lehetőség van a gazdálkodásra, akár a bevételek növelésére, akár a kiadások csökkentésére, ott p edig ennek a feltételeit teremtsük meg. Ezt a célt szolgálják azok az eszközök, amelyeket a költségvetésben alkalmazunk. Például növeltük a személyi jövedelemadó hányadot, de ezen belül a helyben maradó rész csökkent; a kettő
