Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
1558 fosztottak meg életüktől és szabadságuktól. Az Országgyűlés 1992ben pontosan ezért alkotott törvényt a politikai üldözöttek kárpótlásáról. Az akkori Országgyűlés pártjai között egyetértés volt abban, hogy erre a kárpótlásra szükség va n. Nézeteltérés csupán arról alakult ki, hogy erre a kárpótlásra mikor és milyen tartalommal kerüljön sor. A kifogások elsősorban arra irányultak, hogy a korábbi törvény nem eléggé széles körben és nem eléggé nagy mértékben tette jóvá az elszenvedett sérel meket. Az elfogadott törvényt az Alkotmánybíróság is vizsgálta, és alkotmányellenesnek találta, mert némely csoporthoz tartozó üldözöttek kellő indok nélkül nem vagy csak kisebb mértékű kárpótlásban részesültek, mint más csoportok. Az Alkotmánybíróság utas ította az Országgyűlést, hogy az 1995. év december 31éig módosítsa a törvényt az alkotmányellenesség megszüntetése érdekében. Ez azonban eddig a határidőig nem teljesült, hiszen 1995 szeptemberében a zárószavazás előtt a törvényt az egyik bizottság - előz etes normakontrollt kérve - megküldte az Alkotmánybíróságnak, amely a törvény további módosítását írta elő. A FideszMagyar Polgári Párt szónoka akkoriban felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire fontos az alkotmányellenesség elkerülése, hiszen egy hosszad almas alkotmánybírósági eljárás nem csupán a kárpótlásra jogosultak érdekeit sérti - akik emiatt később jutnak hozzá az őket megillető kárpótláshoz , hanem lehetetlenné teszi, hogy végre pontot tehessünk a kárpótlási folyamat végére. Reméljük, hogy e törv ény megalkotásával végre megvalósul ez a cél is. Az ismételt alkotmánybírósági eljárás - amelyet jobb lett volna elkerülni, ha lehet - nem csupán presztízsveszteséget okozott az Országgyűlésnek, hanem jelentősen sértette a jogosultak érdekeit is. Akik e tö rvény alapján kaphatnak majd kárpótlást vagy pótkárpótlást, kisebb mértékű kárpótláshoz jutnak hozzá, mint amekkorát akkor kaptak volna, ha az Országgyűlés az eredeti törvényt nem alkotmányellenesen fogadja el. Az eredeti törvény elfogadása óta öt év telt el, amely idő alatt a kárpótlási jegyek árfolyama jelentős mértékben csökkent. A Fidesz hiába javasolta a kormánynak 1995ben is, hogy készítsen ütemtervet a kárpótlási jegyek bevonására, ez a mai napig nem történt meg. Így tehát azok, akik e törvény alapj án jutnak kárpótláshoz, már az időveszteség miatt is jelentős hátrányt szenvednek azokhoz képest, akik korábban kaptak kárpótlást. Tisztelt Országgyűlés! Bár az Alkotmánybíróság a határozataiban kimondta, hogy a Rákosirendszerbeli munkaszolgálatosok és az egykori nyugati hadifoglyok kárpótlására nincs alkotmányos kötelezettség, mégis érdemes e két csoport ügyével foglalkozni. A FideszMagyar Polgári Párt szerint a törvény legfontosabb célja az, hogy lezárja a kárpótlás folyamatát. Ezért ezt a két csoportot nem szabad kifelejteni. A kárpótlás folyamatának alkotmányos alapja az, hogy az államnak nincs kötelessége kárpótlást nyújtani. Azt méltányossági alapon tehetik meg, de az egyes csoportok között nem tehetnek különbséget önkényesen. E két csoport hátrányos megkülönböztetése nem önkényes, ezért ugyan alkotmányos, de szerintünk méltánytalan. Méltányosabb lenne őket is bevonni ebbe a folyamatba. Tisztelt Országgyűlés! A nyugati hadifoglyok esetében az Alkotmánybíróság arra hivatkozik: a nyugati és a szovjet ha difoglyok megkülönböztetésének az az oka, hogy a nyugati szövetségesek aláírták a hadifoglyokkal való bánásmódot szabályozó genfi egyezményt. (11.50) Ezt az akkori Szovjetunió nem tette meg. Azt azonban az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatta meg, hogy vajon minden nyugati hadifogollyal szemben alkalmaztáke a genfi egyezményt. Számos jel utal arra, hogy a nyugati hadifoglyoknak is jelentős testi és lelki megpróbáltatást jelentett a hadifogság. Feltételezhető, hogy nem mindig érvényesült a genfi egyezménynek a z a rendelkezése, miszerint a hadifogságba esett katonákat ugyanúgy kell élelmezni, mint a saját katonákat. Voltak olyan magyar
