Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
1552 Szovjetunióba hurcoltak szörnyű kálváriája - életének elvesztése, családok százezreinek a tönkretétele - kapcsán. Ki kell mondanom, a magyar kormánynak bizony sokkal határozottabban kellene felvetnie a Szovjetunió és a szovjet utódállamok felelősségét. Elfogadhatatlan, hogy ez a kis ország mindig, mindenkinek a bűnét magára vállalja, hogy mi s oha egyetlenegy elkövetővel szemben nem lépünk fel a világ közvéleménye előtt, nem követeljük, hogy: tessék, ők vállaljanak megfelelő kötelezettséget az általuk okozott károk kifizetéséért. Gondolják végig, még csak jogelvnek is elfogadhatatlan, hogy a kár t szenvedett tartozzon mindig kártérítést fizetni. Tehát én innen, erről a helyről a Független Kisgazdapárt nevében felszólítom a kormányt, hogy végre legyen annyi gerince egy magyar kormánynak, hogy ezeket a kérdéseket vesse fel a nemzetközi színtéren, ha másként nem, az érintett államok felelősségét vigye a nemzetközi közvélemény elé, mint ahogy a zsidó kárpótlás vonatkozásában a zsidó állam vezetői is ezt rendkívül bölcsen megtették. A magyar vezetők tanuljanak az izraeli államtól, hiszen jártak ott, és próbálják meg a magyar érdekeket úgy képviselni, ahogy azt illene. Végül legyenek kedvesek megengedni, hogy kifejtsem: mindenféle önkényuralom kétségkívül sokkal találékonyabb, mint bármiféle törvényalkotó. Ennek következtében nincsenek azok a módosító ind ítványok, amelyek igazán nyomon követhetnék azt a mérhetetlenül sok szenvedést, kárt, amelyek a második világháború náci megszállásának, majd a jobboldali fasizmus megjelenését követő baloldali fasizmus, a kommunizmus megjelenésének a velejárói voltak. A K isgazdapárt elnökeként - amelynek a tagjai a legtöbbet szenvedtek a jobboldali fasizmustól is és a baloldali fasizmustól is - ki kell jelentsem, hogy mindezek a szörnyűségek még józan ésszel sem követhetők, ezért a kártérítés teljes soha nem lehet, de töre kedni kell a kárpótlás minél tökéletesebbé tételére. Erre a módosító indítványainkat be fogjuk terjeszteni. Végül is azért fogadjuk el ezt a törvényt, mert olyan késedelemben vagyunk már eddig is, hogy minden további késedelem jóvátehetetlen további kárt o kozna éppen azoknak, akiknek végre kárpótlást kellene kapniuk. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Gellért Kis Gábor, a Magyar Szocialista Párt részéről, őt követi majd Hasznos Mik lós képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárttól. Megadom a szót Gellért Kis Gábor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Nehéz az előző megszólalás után tárgyilagosan foglalkozni ezzel a törvé nyjavaslattal. A történelmi ismeretek felszínessége, a benyújtott törvényjavaslat olyan mértékű felületes olvasata, amivel itt találkoztunk, óhatatlanul arra késztetné az embert, hogy azonnal reagáljon. Ettől azonban igyekszem megtartóztatni magam, mert fr akcióm megbízásából nem arra kell reagálnom, ami itt elhangzik - és hamisan hangzik el , hanem arra, ami a törvényjavaslatban megfogalmazódik. Mentesítve érzem magam a hosszas történeti megemlékezéstől, már csak azért is, mert ezt az államtitkár úr és Dor nbach képviselő úr megtette helyettem is. Egy dologról azonban meg kell emlékezni, hiszen ez a törvényjavaslat, ez a törvénymódosítás folytatása valaminek, aminek a kezdete 1992re nyúlik vissza: az I., a személyi kárpótlás körében megfogalmazott törvényne k ugyanis. Ha logikusan gondolta volna végig a törvényalkotó akkor, a kezdetkor, hogy az önkényuralmi rendszerek áldozatainak, sértettjeinek kárpótlásáról miként gondoskodjék, akkor - a mi felfogá sunk szerint - az lett volna az ésszerű, hogy először azokat kárpótolják, akik korban legkorábban szenvedték el sérelmeiket. Nem ez következett be. Ellenkezőleg: azokat kárpótolta először a kormányzat az elmúlt ciklusban, akik korban a legközelebb álltak a meghozott törvényhez. S ettől kezdve logikusan csak visszafelé folytatódhatott a kárpótlás folyamata.
