Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1545 mindenképpen szükséges volt, hiszen a kárpótoltak köre várhatóan olyan jelentősen fog bővülni, ami indokolttá s egyben alkotmányo san lehetővé is teszi a kárpótlásra szánt összeg újraelosztását. A törvényjavaslat szabályai nem változtak a munkaszolgálat után járó kárpótlás rendelkezéseinél. Ugyancsak tartalmazza a törvényjavaslat a jogosultnál még meglevő és az 1992. évi XXXII. törvé ny alapján kapott kárpótlási jegy helyett életjáradék választásának lehetőségét. Az eljárási szabályok szerint a jogosultak 1997. szeptember 1jétől adhatják majd be ez iránti igényeiket. (Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalj a el.) A kárpótlási összeg emelésére és a nem harcoló alakulatnál teljesített munkaszolgálatra vonatkozó eljárási szabályokat úgy kívántuk megfogalmazni, hogy ahol és amennyiben lehetséges, az állampolgárok számára enyhítsük az adminisztratív terheket, ezé rt a törvényjavaslat előtérbe helyezi a hivatalbóli eljárást. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat kizárólag az Alkotmánybíróság 1995ös, valamint az újabb döntéséből adódó módosításokat kívánja végrehajtani a törvényen, az alkotm ányossági kötelezettségeknek kíván eleget tenni, a mulasztást szünteti meg. Ezen mindössze annyiban terjeszkedik túl, hogy a már korábban benyújtott törvényjavaslattal azonos módon a politikai üldözöttek számára is lehetővé teszi a kárpótlási jegyek életjá radékra való váltását. Mint ahogy 1995 szeptemberében is hallhatták, e törvénymódosítás körülbelül 400 ezer embert fog érinteni, és ennek megfelelően a költségvetési kihatásai is jelentősek lesznek. Itt engedjenek meg egy megjegyzést! A kárpótoltak különbö ző csoportjainak aránya szélesebb körben nem kellően ismert. Ezért tájékoztatom a tisztelt Házat arról, hogy eddig deportálás miatt 38 ezer, munkaszolgálat miatt 15 ezer, szovjetunióbeli kényszermunka miatt 210 ezer fő kapott kárpótlást. A költségvetési ki hatást a törvényjavaslat indokolása részletesen ismerteti. Ebből röviden csupán annyit: 1997. évben a deportálás és kényszermunka után járó kárpótlás emelése mintegy 0,8 milliárd forintot, a munkaszolgálat többletidejére 0,9 milliárd forintot kell kifizetn i. Az elkövetkező években pedig e két jogcím összesen évi 2,9 milliárd forint folyó többletkiadást jelent életjáradék esetén. Az életjáradék rendszeres emelése miatt számottevő csökkenést nem vehetünk figyelembe. Ehhez jön még a visszamenőlegesen járó össz egek kifizetése - körülbelül 6 milliárd forint - és az életelvesztés miatt tervezendő 3 milliárd forint. Továbbá számításba kell venni költségvetési kiadásként a kárpótlási jegy helyett ismételt életjáradékválasztás költségét. Ezekből a számokból látható, hogy a kárpótlási folyamatnak az utóbb megállapított, alkotmányos követelmények szerint történő befejezése nem várt mértékű költségvetési terhet jelent: az évi 3 milliárddal szemben mintegy évi 11 milliárdot. Ezt csak szakaszos teljesítéssel lehet kezelni . Ezért rendelkezik a törvényjavaslat úgy, hogy a visszamenőlegesen járó kárpótlást három év alatt kell kifizetni. A szakaszos teljesítés társadalmi feszültséget, elégedetlenséget minden bizonnyal kelt az érintett körben. Ha viszont egyszerre történne a fi zetés, akkor ez azokon az ellátási területeken okozna további elégedetlenséget, amelyeket a fedezet biztosításához szükséges elvonás érintene. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kárpótlásként fizetett összegek döntő részben az időseket érintik , az ő életkörülményeiket fogják javítani. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy az érintett érdekképviseleti szervezetekkel egyeztettünk, miniszter úr is folytatott megbeszéléseket képviselőikkel. Több ponton sikerült egyetértésre jutni, de a törv ényjavaslat jellegénél fogva és a szabályozott terület érzékenysége okán maradtak nézetkülönbségek. Nem tudtuk elfogadni azokat az álláspontokat, melyek szerint már most meg kell határozni az egyösszegű kárpótlás mértékét vagy legalábbis egy konkrét összeg et, ami lehetne 100 vagy 200 ezer forint, s ezt követően a külön törvény az ezen felül járó különbségről rendelkezne. Bármilyen fix összeg mellé ugyanis a kifizetés határidejét meghatározatlanná kellene tenni, márpedig a kárpótlást belátható időn belül be kell fejezni.
