Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
1524 Az általános megjegyzések mellett, azt hiszem, azért a részletekben mindig van kritikai elem, vagy lehet olyan kritikai elemet találni, ami talán rontja az általános megfogalmazásokat. Ön azt állította, hogy ez a kormány most ko nszenzuskényszerben van, és korábban nem törekedett konszenzusra. Tízesével tudnám felsorolni azokat a módozatokat, lehetőségeket, amikor két és fél, három éves kormányzásunk története alatt a kormánypártok hatpárti, hétpárti megegyezésre igyekeztek törek edni különböző parlamenti bizottságok létrehozásakor, különböző politikai, szakmai kérdések eldöntésekor. Legtöbbször nem a kormánypártokon múlott az, hogy a konszenzust nem sikerült létrehozni. (Dr. Pusztai Erzsébet: Tízesével?) Általában itt a parlamentb en, a Ház falai között valamennyi ellenzéki párt komoly konszenzusteremtésről tesz tanúbizonyságot, de amikor a mindennapokban találkozunk, és a bizottságokban vagy akár szakmai fórumokon együtt kellene eldönteni egyes kérdéseket, akkor - úgy tűnik számunk ra , hogy ez a szándék aprópénzre váltásakor mindig megtörik. Legutóbb ilyen volt, amikor a nemzeti alaptantervvel kapcsolatosan egy párt részéről a végre nem hajtás érdekében nyílt levélben fordulnak a szakmához; ez enyhén szólva felelőtlenség. Azt hisze m, amikor a nemzeti agrárprogramról van szó, és azt mondjuk, hogy tíz jó mondat kellene, a tíz jó mondatot viszont nem kapjuk meg az ellenzéki padsorokból segítségként, akkor kár konszenzusról beszélni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkere t leteltét.) Ez a kormány mindig konszenzusra törekedett, a társadalmi párbeszédben, igaz, egyenetlenül, de elég szép eredményeket ért el. (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Dr. Pusztai Erzsébet: Azt a mindenit!) Úgy érzem, hogy a társadalom és a válas ztók fogják azt megítélni 1998ban, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a párbeszéd komoly volt vagy nem, vagy önök tudtake komoly párbeszédet folytatni választóikkal vagy nem. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Két percre megadom a szót Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak, Magyar Demokrata Néppárt. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Surján képviselő úr hozzászólása nekem arról szó lt, hogy ebben az országban nemcsak az ellenzéktől kell konstruktivitást várni, hanem a kormánytól és a kormánypártoktól is. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes módon ez a dolog mindig csak az ellenzékkel kapcsolatban jut eszükbe. Saját magukra nem vonatkoz tatják. Két éve tart az a háború ebben az országban, hogy a kormány hozza a javaslatait, kényszerekre hivatkozva lesöpri az ellenérveket, és azt gondolja, hogy a többség pótolhatja a társadalomra való odafigyelést, a hatásvizsgálatokat, az érvek figyelembe vételét és a hozzáértést. Pedig nem így van. És a nagy érdekegyeztetés kormánya három év után eljutott oda, hogy ma Magyarországon nincs olyan réteg, amelyik ne érezné úgy, hogy egyszerűen kijátszották. Persze lehet szép meséket mondani, természetesen. Meg értem, hogy Toller képviselő úrnak ebben a két percben nem volt módja felsorolni azt a végtelen sok egyeztetési lehetőséget. Nagyon örülnék neki, ha letenné elénk azt a sok tíz esetet, amikor az ellenzékkel konszenzusra akart jutni a kormány a különféle üg yekben. Majd a következő napirend előtti hozzászólásomban el fogom mondani azt is, hogy az egészségügyben milyen részletkérdések vannak, és hova jutott a kormány a nagynagy érdekegyeztetéssel. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium pedig ahelyett, hogy beszél a törvényességről, talán betarthatná! Ahelyett, hogy beszél arról, hogy kivel mit tárgyalt meg, ahelyett esetleg elintézhetné az ügyeket! Egyszer már elmondtam, elmondom még egyszer és még nagyon sokszor: az orvostudományi egyetemekkel hónapokon át folyt az egyeztetés, mert az egészségbiztosítás pénzeit elvonták. A miniszter még válaszra sem méltatta a rektorokat. Akkor oldódott meg az ügy, amikor a szociális és egészségügyi bizottság ülésén (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lete ltét.) a minisztérium sarokba szorult, és már nem tudta letagadni a tényeket. Ha így intézik az ügyeket,
