Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 17 (253. szám) - A magyar-orosz olajszállítások és az orosz államadósság hasznosítása során felmerült összeférhetetlenségek, valamint a politikai döntéshozók és a gazdasági élet résztvevőinek esetleges összefonódását vizsgáló bizottság jelentésénekelfogadásáról szóló ... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP):
1491 Jellemző Vancsik Zoltán gondolkodásmódjára, és az egész ügyet illető megközelítésre, hogy az olajgateügyet vizsgáló bizottság és az úgynevezett Tocsikügyet vizsgáló bizottság közé párhuzamot vont olyan módon, m int ahogy az olajgateügyet vizsgáló bizottság is tulajdonképpen semmi különöset nem állapított meg, az egész csak egy felfújt buborék, éppen úgy, mint az úgynevezett Tocsikügyet vizsgáló bizottságnak a működése is, pusztán propaganda szempontokat szolgál Vancsik Zoltán szerint. Kérem szépen, én ezzel szemben azt mondom, hogy olyan társadalmi viszonyok közepette, amikor milliók élnek a létminimum közelében vagy a létminimum alatt, és ezen közben egyes személyek jogtalanul csaknem egymilliárd forint értékű jövedelemhez jutnak, ha ezt a tényt Vancsik Zoltán semminek minősíti, és azt mondja, hogy ebben tulajdonképpen az égvilágon semmi nincsen, akkor azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Ez teljes mértékben rávilágít a Magyar Szocialista Párt úgynevezett szoci ális érzékenységére és a választási hadjárat során hangoztatott propagandaszólamainak a valótlanságaira. (Soós Károly Attila: A tárgyra!) Ami az olajgateügyet illeti, a parlamenti vizsgálóbizottság lényegében a következőket állapította meg. Az Országgyűlé s 1995. december 21én a 124/1995. számú határozatával négy kormánypárti és négy ellenzéki képviselőből álló vizsgálóbizottságot hozott létre az olajgate néven ismert ügy kivizsgálására. Az Országgyűlés meghatározta azt is, hogy mik legyenek a vizsgálat fő bb szempontjai. Három ilyen főbb szempont volt. Először: az orosz olajkereskedelem bonyolításában részt vevő társaságok kiválasztása hogyan történt. Másodszor: az orosz államadósság lebontására létrejött tárcaközi bizottság milyen pályázatokat írt ki, azok at hogyan bírálta el, illetve az említett ügyletekhez történő partnerek kiválasztása során milyen összeférhetetlenség áll fenn. Harmadszor: a nevezett ügyletek intézése során tapasztalhatóe összefonódás a politikai döntéshozók és a gazdasági élet szereplő i között, azaz részesülteke kormányzati előnyökben magánérdekeltségű gazdasági társaságok. E szempontok vizsgálata során a bizottság lényegében a következőket állapította meg. Az első vizsgálati szempont, vagyis a magyarorosz olajkereskedelem bonyolításá ban részt vevő társaságok kiválasztásának mikéntje vonatkozásában az állapítható meg, hogy 1994. november 25én Budapesten az orosz föderáció fűtőanyagipari és energetikai minisztere, Safranyik úr, és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium közigazgatási ál lamtitkára, Dunai Imre, megállapodást írt alá a két ország energetikai téren történő együttműködéséről, amelynek részeként a felek a kőolajeladás és vásárlás intézésére koordinátorokat neveznek ki. Magyar részről koordinátorként a New Yorki székhelyű Hun garian Finance Trade Coorporation, rövidítve HFT lett megjelölve, amelynek jelenleg 49 százalékban Patkó András a tulajdonosa. 1995 januárja óta a HFT moszkvai kirendeltségének vezetője Dunai András, aki Dunai Imre közigazgatási államtitkár, későbbi minisz ter fia. Az orosz felekkel folytatott tárgyalásokon az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot az amerikai székhelyű HFT képviselte, a megbeszéléseken Patkó András elnökvezérigazgató és Dunai András vett részt. Ezzel az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kép viseletében Dunai Imre közigazgatási államtitkár, illetve miniszter, valamint fia, Dunai András megbízómegbízotti viszonyba kerültek. Politikai és erkölcsi értelemben tehát az összeférhetetlenség fennáll. Jogi tekintetben csak azért nem áll fenn az összef érhetetlenség, mivel a magyar jogrendszerből hiányzik az erre vonatkozó jogi szabályozás. Az összeférhetetlenség azonban álláspontom szerint a lényeget illetően a világ minden országában mindig alapvetően erkölcsi kategória, hiszen a jog az összeférhetetle nségnek csak a legdurvább eseteit tudja tiltani. Álláspontom szerint továbbá a New Yorki székhelyű HFT koordinátori megbízatása szintén elfogadhatatlan, hiszen egy országnak az az érdeke, hogy kereskedelmének koordinátora hazai cég legyen.
