Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak

1997. március 17 (253. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):

1465 nyugdíjminimum szerint - amelynek 9600 fori

nt volt az értéke - körülbelül 13 milliárd forint

összeget tett volna ki. 1997ben a nyugdíjminimum 11 500 forint, így a támogatás mértéke - ha csak a '95ös adatok alapján számolunk - 580 ezer gyermekkel számolva - ami 2300 forint/fő , az 16 milliárd for

int. A háttéranyag az időarányos résszel számolt, ez az a bizonyos 4 milliárd forint. Ha figyelembe

vesszük az önkormányzat szükséges támogatását is, akkor ez a 8 milliárd plusz 8 milliárd - államháztartási szinten ez összesen 16 milliárd forint. Az 1996.

év végi adatok alapján 825 ezren

jogosultak - ez elég lesújtó szám, de ezek a tények - 2300 forint támogatásra. Ha jól számolunk, ez

már 22,8 milliárd forint. Amennyiben a kormány támogathatná a módosító indítványt, akkor ez azt

jelentené, hogy 950 ezer gy

ermek nyer jogosultságot. Ennek az államháztartási támogatási összege

pedig már 26,2 milliárd forint. Kedves Képviselőtársaim! Valóban jó lenne az, ha a határt, a limitet nem a 80 százaléknál,

hanem a 100 százaléknál húznánk meg. De két problémára mindenké

ppen szeretném felhívni a

figyelmet. Az egyik: ez a módosító indítvány egyrészt nagyon jelentős költségvetési többletet

igényel, amely forrását a kormány jelen pillanatban hosszú távon nem látja. A második: ha ez az

összeg emelkedik, egyre nagyobb teher há

rul főleg a kisebb önkormányzatokra, amelyek

nyilvánvalóan nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudják biztosítani ennek a fedezetét. Tisztelettel azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy amennyiben ezt a módosító indítványt a

kormány végső formájában nem tudja támogatni, akkor se nevezzék ezt a törvényjavaslatot a

jókívánságok gyűjteményének. Megítélésem szerint - úgy, ahogy több képviselőtársam utalt rá - a módosító indítványok, de a törvény önmagában is nagyon jelentős előrelépést jelentenek a

gyermekvédelem

területén. Köszönöm szépen a figyelmüket.

(Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor)

: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, Magyar

Szocialista Párt. CSIZMÁR GÁBOR (MSZP)

: Köszönöm a szót, elnök úr. Kormánypárti képviselőként nagy

on nehezen szánom rá magam a

vitára a kormány tisztelt képviselőjével. (20.00) Főleg a tárca képviselőjével, mert hiszen az elmúlt hónapokban rendkívül egészséges

munkakapcsolat volt a törvény készítésében. Mégis három dolgot szeretnék megjegyzésül mondani az elhangzottakhoz, ismételten kérve a beadandó kapcsolódó módosító javaslatunk megfontolását. Az egyik, hogy a tárca modellszámításai is azt mutatták - merthogy nemcsak ezek a modellszámítások voltak az anyagban, hanem a törvényelőkészítés kapcsán két m

ásik tanulmány is , hogy a megelőzés mindig olcsóbb, mint a kríziskezelés. Ezt minden nemzetközi összehasonlító

vizsgálat, minden magyar számszaki elemzés bizonyítja, hogy a megelőzésbe pluszban "befektetett" - idézőjelben - mondjuk 34 milliárd forint - a kríziskezelésben körülbelül 3040 milliárd forintot

spórol meg, mert körülbelül 1:10 az arány. A másik: elhangzott itt, hogyha a mindenkori öregséginyugdíjminimum szintjére emelnénk a

jogosultsági határt, akkor 890 ezer gyerek lenne jogosult a támogatás

ra. Én ebből nemcsak azt a

következtetést vonom le, hogy a 22 milliárdhoz képest ez 4,2 milliárddal több, hanem azt a

következtetést is, hogy Magyarországon 890 ezer gyerek van, aki a mindenkori

öregséginyugdíjminimum alatti egy főre jutó jövedelmű család

ban lakik, él, és próbál megélni. Azt

gondolom, hogy ez egy hatalmas szám, a magyar lakosság majdnem egytizede, és ha azt nézem,

hogy a gyerekeknek - a 2,5 millió tizennyolc év alattinak - mekkora része, akkor ez bizony egy

riasztó szám, hiszen több, mint

az egyharmada. Pontosan megfelel azoknak a tanulmányoknak,

amelyek azt mondják, hogy a gyermekek egyharmada a létminimum alatt él. Ebből következően én