Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 17 (253. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSIGE JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
1461 Kedves Képviselőtársaim! Magam is jó néhány módosító indítvány társszerzője és szerzője vagyok, és amiko r ezeket a módosító indítványokat megfogalmaztam, akkor elsősorban három szempont vezérelt. Az első szempont az volt, hogy valamivel életszerűbbé tenni a javaslatot. Megítélésem szerint vannak és voltak, különösen a vita e szakaszába tartozó szakaszoknál, amikor is szerintem arányosításra van szükség. Másrészt nagyon fontosnak tartottam, hogy azokat a prevenciós, megelőzési szándékokat, amelyek a tényleges gyermekvédelem eszközrendszerét jelentik, meg kell erősítenünk. Nevezetesen arra gondol ok: például, ha a gyermekeket szeretnénk megóvni attól, hogy pusztán anyagi okokból soha és semmikor ne kerülhessen ki a családból, ehhez a valósághoz hű és alkalmas eszközöket kell találnunk. Éppen ezért képviselőtársaimmal együtt javasoltuk sok párt rész vételével, hogy ne az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 80 százaléka lehessen az egy főre jutó jövedelem, amely az úgynevezett rendszeres gyermekvédelmi támogatást megalapozhatja, hanem a 100 százaléka. Ezzel valamivel szélesebb kört célozhatnánk meg, és valóban kimondhatnánk, hogy lesznek olyan családok, akik a közösség segítsége révén maradhatnak egyben. Mindaddig, amíg nem vesszük ezt figyelembe, addig joggal tarthatunk attól, hogy írott malaszt lesz a törvény, és hiába fog ittottamott igen gondos és szakértő kezekbe kerülni a gyermek sorsa, mégsem lehet tényleges megoldást találni családon belül. A harmadik fontos szempont, amelyet nagyon fontosnak tartottam, és ha szociálpolitikáról van szó, erről többet kellene beszélnünk, hogy mint képviselőknek igenis kötelességünk az adófizető polgárok pénzének védelme. Hogy olyan garanciális szabályokat állítsunk például az egyes támogatásokhoz való hozzáféréshez, amely azt biztosítja, hogy a lehető legkisebbre csökken annak veszélye és esélye, hogy nem a kell ő célra és az elhatározott célra használják. Beszéltem arról, hogy fontos némi életszerűbbé tétel, vagyis arányosítás. Azért ennek a 80 százaléknak 100 százalékra történő emelésének lehet némi lábát vagy ellensúlyát megtalálnunk; a konkrét szövegjavaslatba n magam is tettem erre utaló, illetve ezt kifejező módosító indítványt. Ha mondjuk, azt jelentjük ki, hogy egyik oldalról a legkisebb nyugdíj 80 százalékát kitevő egy főre jutó jövedelem alapozza meg a veszélyeztetettséget, akkor ennek egy másik ellátási f ormában is valamelyest meg kellene jelennie ehhez közelítő szemléletnek, nevezetesen a tartásdíj megelőlegezésére gondolok. A valóságban - és ezzel a szakemberek is a különböző viták során egyetértettek - az eredeti előterjesztés szerinti tartásdíjmegelől egezésnél a legkisebb nyugdíj háromszorosa mint egy főre jutó jövedelem túl sok, elegendő lenne a legkisebb nyugdíj kétszerese is. Itt már lehetne talán annyi pénzt spórolni, hogy valamelyest átcsoportosíthatók a 80 és a 100 százalék közötti, rendszeres gy ermekvédelmi támogatást igénylő családokhoz. Ezenkívül nagyon fontosnak tartottuk Béki Gabriella képviselőtársnőmmel, hogy amit a családi pótléknál nem nagyon tudtunk elérni, legalább itt sikerüljön valamelyest rugalmasabbá tenni a rendszert, amikor is a r endszeres gyermekvédelmi támogatáshoz való jutás feltételrendszerében gondolkodunk. Nevezetesen, ne csak az előző hat hónap átlagkeresete számíthasson a jogosultság megállapításakor, hanem azokra a különleges helyzetekre - amelyeket előre egy törvényalkotá s során nem tudunk előre kiszámítani - készüljünk föl, és lehetővé tegyük az ügyben eljáró önkormányzati, polgármesteri hivatalban eljáró számára, hogy valamelyest rugalmasabban kezelje a kérdést, és ne minden esetben csak az előző hathavi átlagkeresetet v ehessék alapul. Garanciális szabályok közé tartozik az én értelmezésemben az otthonteremtési támogatás kérdése is, hiszen itt egyegy fiatal felnőtt több százezer forintot kaphat pusztán, kizárólag költségvetési pénzekből. (19.40) Ismereteim szerint ez köz el 1 milliárd forintot tesz ki egy évben. Itt nagyon fontosnak tartanám a magam részéről, hogy a gyámhatóságnak, amely folyósítja számára ezt az összeget, tehát a 2500 ezer forintig terjedő összeget, a felhasználásra is valamilyen módon ráhatása lehessen. Hiszen
