Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 17 (253. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1457 gyerek első élménye az, hogy ott van az a nagy, meleg, puha, ak it szeret, meg ott van az a nagy, erős - ezzel most már az apjánál tartok - aki mindent tud, akire mindig lehet számítani, és akit biztos, hogy tisztelni fog. És az egész gyerekkor úgy telik el, hogy nincs más, akihez olyan közel állna a gyerek, mint az an yja; nincs más, akit olyan erősnek, nagynak, okosnak, bölcsnek, ügyesnek tartanak, és mindent meg tud oldani, amit ő nem, ez általában az apja. Azt gondolom tehát: az, hogy a gyerek tisztelje a szüleit, még ha benne is van mind a tízparancsolatban, mind az úttörők 12 pontjában, biztos, hogy nem kell törvénybe iktatni. Már csak azért sem kell, mert ha ez a viszony mégsem úgy alakul, ahogy a tízparancsolat meg az úttörők 12 pontja előírja, akkor ennek sosem a gyerek az oka, hanem mindig az az oka, hogy az a s zülő nem méltó arra, mert nem úgy viselkedett, mert nem úgy járt el, nem úgy él, hogy a gyereknek tisztelni kelljen. Azért nem, mert például hazugságon kapta a szüleit, mert azt látta, hogy nem úgy viselkednek egymással, ahogy neki mondják, és ezt nem akar om most fölsorolni, mert késő van. Tehát azt gondolom - és ebben egyetértek MSZPs képviselőtársaimmal , hogy nem kell beleírni a törvénybe, hogy tisztelje a szüleit; annak ellenére, hogy ezt mindnyájan kívánatosnak és normálisnak tartjuk. Ha ebben már eg yetértettünk, akkor mehetünk tovább azokkal a francia bekezdésekkel, amelyekben eddig a kormány még nem ért velem egyet, és most kell róla meggyőznöm - legalábbis a bizottsági ülésen nem értett velem egyet ebben a kormány. A legnyilvánvalóbb pont, hogy kép ességének megfelelően tegyen eleget tanulmányi kötelezettségének. Kívánatos? Persze, hogy kívánatos. Az úttörő jól tanul. Ezt is megtanultam már, amikor én még gyermekkorban voltam, és nemcsak a szüleimet tekintettem nagynak és okosnak, hanem a tanáraimat meg az iskolát meg az egész úttörő szervezetet. Akkor megtanultam. Nem voltam mintagyerek egyébként, 3as magatartásom is volt. Tehát azt szeretném csak elmondani, hogy persze tanuljunk. De vajon az, hogy a gyerek hogyan tanul, az csak a képességein múlik, hogy mennyire tud tanulni, ha 100 százalék szorgalommal, összpontosítással fejti ki az erőfeszítést, vagy azon is múlik, hogy vasárnap vagy amikor a televízióban a Dallas van, akkor ő most tanul vagy megnézi a Dallast? Nyilvánvaló, hogy azon is múlik, hog y Dallas vagy házi feladat? Ez pedig minden gyerek életében egy naponta ismétlődő fontos döntés. És minden gyerek - minél nagyobb, annál inkább - napról napra, hétről hétre döntési szituációba kerül, hogy megfelel e törvény előírásának, vagyis hogy képessé geinek megfelelően tegyen eleget tanulmányi kötelezettségének, vagy nem teljesen tesz képességeinek megfelelően eleget tanulmányi kötelezettségének, hanem szórakozik, alszik, focizik és így tovább. Én azt gondolom, hogy ez a törvény azt a szuverenitást ves zi el a gyerektől, amikor törvényes kötelezettségének tekinti, hogy képességeinek megfelelően tanuljon, hogy szuverén emberként - hangsúlyozom, korlátozottan szuverén, mert ott van az iskola, meg a szülő, de mégiscsak szuverén emberként - mérlegeli azt, ho gy mennyire a tanulásra, mennyire a játékra és mennyire a lebzselésre és egyébre fordít időt. Nagyon jól tudjuk, hogy minden felnőttnek ez természetes joga, hogy az életében mérlegeli, hogy a kötelességeinek tesze eleget, munkahelyen vagy itt az Országgyű lésben, itt ül például az ülésteremben, vagy inkább valami más s foglalatosságon vesz részt. Hát vajon a gyereknek nincs önálló, szuverén döntése az életének nagyon sok kérdésében, például abban, hogy mennyit tanul, és mennyit nem? Nyilvánvalóan van, és ez a törvényszöveg azért rossz, törvénnyé tenni a tanulás kötelezettségét azért rossz, mert az emberi szuverenitást és döntést próbálja elvenni a gyerektől. Márpedig ez a szuverenitása a gyereknek is meg kell hogy legyen, életkorától függően különböző mérték ben lehet egy gyerek szorgalmas, vagy lusta, a lustaság nem törvénysértés Ha ebben már egyetértünk, akkor mehetünk tovább. Mi a helyzet a b) meg a c) pontokkal? Nem akarok minden pontról külön beszélni. Tehát annak, hogy eleget tegyen szülője vagy más törv ényes képviselője elvárásainak, illetve hogy magatartásával, viselkedésével illeszkedjék be a fejlődését biztosító családi környezetbe. Vajon amikor egy gyerek életkorának megfelelő módon konfliktusba kerül a szüleivel, nem tesz eleget a szülők elvárásának , vajon akkor törvényt sért? Én azt hiszem,