Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 11 (252. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DÖGEI IMRE (FKGP):
1403 reklámszlogenjével élve: ilyen még nem volt. A sorsával nehezen megelégedni tudó vidéki lakosság tegnap megint az országutakra kényszerült. Demonstrálnak. Mint egyszerű parasztember - aki a föld megműveléséből élek és gazdálkodom - fel nem tudom fogni, hogy miért nem lehet a mezőgazdaság helyzetét rövid úton h elyére tenni. Miért nem lehet a földhivatalokban a nyilvántartott tulajdoni lapokon szereplő aranykoronák arányában az éves mezőgazdasági állami támogatási keretet alanyi jogon, mindenféle további adminisztráció nélkül a földtulajdonosok között elosztani. Az adómegállapítást a földadók vonatkozásában a kataszteri tiszta jövedelem után kell megállapítani, és akkor a földadókérdés nyugvópontra helyezkedne. (20.20) Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazdapárt 1945ben és 1989ben is meghirdette a maximális birtoknagyságot. Jelenleg 300 hektár az elfogadott területnagyság, vagy 6000 aranykorona az egy főre jutó földtulajdonjog. Amikor is a földművelő ember ilyen rendkívüli lépésre szánja el magát, akkor ez a lépése rendkívüli jelentőséggel bír. Ehhez a cselek edetéhez már csak egy hiányzik, hogy nem termel. Ezt a tényt mindeddig a földművelő ember elkerülte, mert tisztában van azzal a rárótt feladattal, hogy neki vetni kell, aratni kell, hogy az ország asztalára kenyeret tudjon tenni, és abból minden magyar áll ampolgár igénye szerint szeleteljen magának egy darabot. Amikor egy parasztember olyan kijelentésre kényszerül, hogy kijelenti az a lajosmizsei parasztember országvilág előtt, hogy nem érdemes már állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkozni, akk or valamit kifejez ez az ember, aki tudja, hogy itt, a Kárpátmedencében 1100 esztendő óta rá volt bízva az ország kenyerének előállítása. Természetesen nem csak maga volt benne ebben az óriási feladatban, hanem a polgárság is, amely feldolgozta a terméket , konyhakész állapotba hozta, és így adta fel azokat a csodálatos ízeket a magyar lakosságnak. Olyan sújtások (Sic!) érték az utóbbi évtizedekben ezt a derék, szorgalmas, becsületes réteget, ezt a földművelőpolgári társadalmat, hogy e terhek nyomása alatt szinte teljesen ellehetetlenült. És alig találunk szavakat, hogy ezeket a tényeket megfelelően az ország elé vigyük, hogy annak súlya legyen, és az illetékesek, a kormány és a hatalmasságok meghallják és segítségére siessenek a parasztságnak és a polgársá gnak! Elfogadhatatlan az a helyzet, amikor is a megtermelt termék ára olyan alacsony szinten mozog, hogy abból a ráháruló költségeket nem tudja fizetni. Amikor pedig a vásárlókhoz érkezik az áru, olyan csillagászati árak jelennek meg, amelyek magyarázatra szorulnak, és egyes elemek ezt az óriási árrést a parasztság javára írják, hogy könnyű a termelőnek - pedig ez korántsem így van! Ha csak azt mondom, hogy a búza felvásárlási ára kilogrammonként 26 forint, a kenyér kilogrammonkénti ára pedig 100 forint kör ül mozog, akkor egy rendkívüli elégedetlenséget találok a termelők és a fogyasztók részéről is. Amikor a tejtermelőtől 30 forintos áron kerül a tej felvásárlásra, a fogyasztónál pedig 80150 forintos ár keletkezik, addig ez az árrés elfogadhatatlan! Ugyane z a helyzet az egyik legkeresettebb élelmiszercikkünknél, a húsnál is. Vonatkozik ez a sertés- és baromfihúsra általában, de valamennyi húsféleségre jellemző, amikor is 150200 forint között van az előállított termék felvásárlási ára, ugyanakkor a fogyaszt óhoz 6008001000 forint körül jut el. Ez is elfogadhatatlan, mivel a legfőbb étkek közé sorolandó ez a termék. Amikor tehát arról beszélünk, és véleményeket hallunk prokontra irányban, hogy miért vonulnak ki a termelők, ezt a lehetetlen helyzetet azonnal tisztázni kell! Leülni, tárgyalni kell, megbeszélni és jó irányba terelni. Az ország lakossága elvárja a termelőtől, hogy termeljen; a kormánytól meg azt, hogy azt a fogyasztói réteget ne állítsa szembe a termelővel. Ez a kijelentés is elfogadhatatlan a k ormány részéről is. Ezen felszólalások után feltétlenül meg kell említeni, hogy ezen termékek előállításának egyik legfőbb anyaga az energia - itt aztán egy széles skála áll rendelkezésünkre, ami ugyancsak megnehezíti a termelékenységet. Utalok a villanyár amra, a gázra, a mezőgazdaságban nagyon jelentős benzin és gázolaj fogyasztási árára, nem is beszélve a gépalkatrészek és gépek árairól! Hogyan képzeljük egy modern Európába belépni, amikor ilyen rendkívül feszült helyzetben van a
