Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 11 (252. szám) - Személyi ügy: - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HEGYI GYULA (MSZP):
1395 nemdohányzók védelmében igenis a képviselőháznak feltétlenül olyan álláspontot kell kialakítani, hogy védje a pass zív dohányosokat, védje azokat az egészséges embereket, akik a dohányfüstre allergiások, védje azokat az embereket, akik asztmatikus betegségben szenvednek, akik kénytelenek eltűrni a dohányosok szeszélyét és azok agresszivitását. Mert a fellépő egyénnek, aki kéri, hogy ne gyújtsanak rá olyan helyen, ahol tömegek tartózkodnak, nagyon goromba szavakkal válaszolnak az emberek - tisztelet a kivételnek, természetesen. Figyelmen kívül hagyják, hogy egy szülőotthon folyosóján dohányozzanak, ahol az a kisgyerek, a ki a pólyában fekszik, nem tud védekezni. Én ezekre gondolok, és ennek érdekében mindenképpen olyan kompromisszumra kell jutni, hogy ezeknek a rendelkezéseknek érvényt szerezzünk, mert egy felnőtt ember el tud menni onnan, de egy gyerek, egy beteg, aki ki van szolgáltatva egy szeszélynek, az nem tud elmenni. Én erre hívom fel a tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Nem ítélem el a dohányosokat természetesen, adózzanak a szenvedélyüknek, azonban az sem mindegy, hogy mit szívnak, és itt képviselőtársam utalt e rre. Odavan a magyar dohányipar mítosza; amikor én is dohányoztam, ezelőtt 40 évvel, kérem olyan kiváló magyar dohányjövedékek voltak... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a trafikokban, hogy valóban élvezet volt szívni - zárójelb en mondom , de ez megszűnt. Én mind a két félt megértem, azonban olyan rendeleteket alkossanak, alkossunk itt, hogy megfelelő legyen mind a két fél számára. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Hegyi Gyula ké pviselő úrnak. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Annyit azért megjegyeznék képviselőtársaimnak, hogy tudomásom szerint a nemdohányzók védelméről szóló törvényt nemsokára beterjeszti a Népjóléti Minisztérium, és akkor koncentrálta n tudjuk ezt a témát végigvinni ebben a Házban. Én a reklámnak, a gazdasági reklámnak egy másik oldaláról, másik összefüggéséről szeretnék szólni, arról, amely tudomásom szerint - elolvastam a jegyzőkönyveket, itt voltam ma délután - még nem hangzott el eb ben a Házban. Mégpedig arról, hogy a reklámnak igen nagy mértékben a média, a tömegtájékoztatás ad helyet; a hirdetések, a reklám megjelenése alapvetően változtatta meg a médiát, a tömegtájékoztatást, az írott és a nyomtatott sajtót. Ma Magyarországon is t anúi vagyunk annak, hogy a sajtó központi kérdése egyre inkább a hirdetés, a reklám. Néhány nappal ezelőtt részt vettem egy újságíró tanácskozáson, ahol a három újságíró szövetség, a MÚOSZ, a MÚK és a Katolikus Újságíró Szövetség szakemberek együtt tanácsk oztak különböző kérdésekről, és kiderült, hogy az őket hajdan olymértékben megosztó ideológiai különbségeket lassan befedi a hirdetőknek, a médiát birtokló tőketulajdonosoknak való kiszolgáltatottság közös érzése. Bizony elhangzott ezen a tanácskozáson, ho gy a reklám, a piacgazdaság, a magánsajtó, a magántulajdonú média mai világában létezike egyáltalán sajtószabadság, vagy pedig a sajtószabadságot ugyanúgy fogva tartja az üzleti érdek, mint néhány évvel ezelőtt a politikai érdek és diktátum. Mindannyian t udjuk, ismerjük azt a valós helyzetet, hogy kétfajta panasz van a hirdetésekkel, a reklámmal kapcsolatban. Azok a sajtóorgánumok, amelyek nem jutnak hirdetéshez, panaszkodnak és azt állítják, hogy politikai részrehajlás, politikai megkülönböztetés miatt ne m jutnak hirdetéshez, azoknál az újságoknál pedig, amelyek bőven kapnak hirdetést, az újságíróknak, szerkesztőknek igen fontos problémát jelent az, hogy tulajdonképpen a hirdetés, a reklám diktál, és a szerkesztési, tartalmi szempontok másodlagosak ahhoz k épest, hogy a hirdetések megjelenjenek az újságban. Aki dolgozott vagy járt életében szerkesztőségben, az tudja, hogy először betördelik a hirdetéseket, és a fennmaradó helyekre írnak az újságírók, "lyukra írnak" - elnézést ezért a kifejezésé rt , ahogy használja a szakmai nyelv. Ez tudomásul kell vennünk természetesen, de
