Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 11 (252. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
1312 Tisztelt Ház! Összességében mégis azt mondom, hogy néhány kételyem ellenére is kell ez a törvény, és biztos vagyok benne, hogy jobbító szándékkal többen is fognak hozz á benyújtani módosító indítványokat. Végezetül hadd hivatkozzam ismét a közvéleménykutató intézet azon eredményére, ahol arról kérdezték az embereket, hogy szükség vane a reklámtörvényre. Nos, a közvéleménykutató adatai szerint a következők történtek. V annak, akik úgy vélik, hogy szükség van a reklámtörvényre, amely a vásárlók és a tisztességes cégek érdekeit védik. Mások szerint nincs szükség a reklámtörvényre, mert ez korlátozná a vállalkozók szabadságát, sértené a gyártók és kereskedők érdekeit. A meg kérdezettek 79 százaléka felelte azt, hogy szükség van a reklámozás törvényi szabályozására, 14 százalék foglalt állást úgy, hogy nincs szükség reklámtörvényre, 10 százalék nem tudott válaszolni. A közvélemény döntő többsége tehát bízik abban, hogy a megal kotandó reklámtörvény a fogyasztóközönség javát fogja szolgálni. Úgy legyen! Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Kereszté nydemokrata Néppárt. (12.20) IVANICS ISTVÁN (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Országgyűlési Képviselőtársaim! A reklám valóban érzékeny területe a mai gazdaságnak. Egy változó értékrendű társadalomban a fogyasztói szokások kialakítása a ga zdaság egyes szereplői számára különösen fontos feladatot jelent. Ismerjük mindannyian, hogy ezért az egyes - a törvényjavaslat szóhasználatával élve - vállalkozások mekkora árat hajlandók megfizetni. Sajnos, ezen vállalkozások érdekeinek a figyelembevétel e a minisztérium részéről feltűnően hangsúlyozott módon sikerült, s ezzel nem a fogyasztók jártak jól. A Magyar Köztársaságban mindeddig nem létezett olyan jogszabály, amely e területet a teljesség igényével szabályozni tudta volna, ahogy arra a törvényjav aslat helyesen rá is mutat. Ennek az állapotnak kívánt véget vetni az előttünk fekvő javaslat, valamint ezzel párhuzamosan az Európai Közösség joganyagához való harmonizációt jelölték meg célként az előkészítők. A legnagyobb sajnálattal azt kell azonban me gállapítani: e veretes célokat megvalósítani e törvényjavaslatban nem sikerült. A reklámjog eddigi szabályanyagát a belkereskedelemről szóló '78. évi I. törvény, ennek végrehajtási rendelete, a '96. évi I. törvény - közkeletű nevén médiatörvény , az 1988. évi I. törvény - az úttörvény - rendezte, a szabályanyag megsértése esetén pedig a szabálysértési kódexet kellett értelemszerűen alkalmazni. A jelenlegi szabályozás érintetlenül hagyta a rádió és televízió mint műsorszóró által végzett reklámtevékenység s zabályozását, nem érintette azokat az alapvetően technikai normákat sem, amelyeket az úttörvény foglal magába, javarészt a közutak melletti reklámfelületek elhelyezését szabályozva. Ugyanakkor vívmányként említi a javaslat a fogalmi meghatározások egységét és a szabálysértésekért eddig kiszabható maximum 30 ezer forintos szabálysértési bírság felső határának emelését. Ezek a vívmányok azonban szappanbuborékként pukkannak szét, mihelyt közelebbről megvizsgáljuk őket. Az indoklás a korábbi heterogén törvényi szabályozás legnagyobb hibájaként rótta fel e fogalmak eltérőségét, különös tekintettel az alapfogalom: a reklám eltérő meghatározására. Mivel a médiatörvény rendelkezései hatályban maradtak, az a sajátos helyzet állt elő, hogy míg eddig a megosztottság a reklám alapfogalmánál jelentkezett, addig most a reklám alapfogalmára csak egy fogalom létezik ugyan, de e fogalom nem teljes. A korábbi szabályozás szétválasztotta a reklám és a hirdetés fogalmát. Ezt - ha nem is teljes egyértelműséggel, de kétségtelen sz ándékkal - a médiatörvény szüntette meg. A politikai hirdetés
