Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 4 (242. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
132 Nem mindegy éppen ezért, hogy az állami, önkormányzati, társadalmi segítség mikor érkezik. Akkore, amikor már válság van, esetleg közvetlen életveszély, vagy akkor, amikor még csak éppen hogy látszanak a csalá don belüli viszonyokon esett hajszálrepedések. Éppen ezért a tervezet nagy előnye, hogy a legnagyobb jelentőséget a megelőzésnek, a prevenciónak tulajdonítja, amelyet csak messziről követhet a hatósági eszközrendszer, illetve a gyermekek intézményes ellátá sa. Persze nem elég deklarálnunk a problémák megelőzésének fontosságát. A tervezet nemcsak beszél a prevencióról, hiszen a hatáskörök és pénzeszközök döntő többségét a veszélyeztetettség megelőzésére irányítja. Az élet már többször igazolta, a gyermekek vé delmében a hátrányos helyzet, a veszélyeztetettség megelőzésére fordított összegeknél sokkal többe kerül később a szenvedélybetegségben szenvedők gyógykezelése, a bűnözés által okozott kár; olcsóbb az iskoláztatás elősegítése, mint a szociális és munkanélk üli ellátórendszer üzemeltetése. Ha most átmenetileg eltekintünk attól, hogy egy egészséges társadalom megóvja tagjait egészségük károsításától, a bűn elkövetésétől, és csak szigorúan gazdasági szempontból nézzük a megelőzés hasznát, akkor is azt tapasztal juk, hogy kevesebbe kerül és nagyobb az eredményessége, mint a későbbi, sokkal drágább válságkezelésnek. Magam is támogatom a törvényjavaslatnak azt a felfogását, amely szerint a legfontosabb a megelőzés, s csak annak eredménytelensége után következhet fok ozatosan a hatósági beavatkozás, és csak mindezek után, a legvégső esetben képzelhető el a gyerek intézményes nevelése, elválasztása a családjától. Ahhoz, hogy a családot és alapvetően a problémák megelőzését elősegítő gyermekvédelem működjön Magyarországo n, jelentős szervezeti korszerűsítésre van szükség. A törvényjavaslat erénye, hogy vállalja a gyermekvédelmi rendszer reformját. "Reformját" mondtam, pedig a szakértő szemek egy sor olyan elemet találnak a törvényben, amely nem új. Sőt, a javasolt gyermekv édelmi ellátórendszer, intézményrendszer és igazgatási rendszer elemeinek többsége a gyakorlatban létezett már valamikor Magyarországon. A magam részéről szívesen támogatom azt a felfogást, amely szerint nem az a reform, amikor fenekestől felforgatunk mind ent, hanem az, amikor a rendelkezésünkre álló tapasztalatok, modellek elemzése alapján olyan régi és új megoldások elegyét alakítjuk ki, amelyek együtt egymáshoz illeszkedő hatékony modellt eredményeznek. A szocialista frakció támogatja a kormányt abban, h ogy útját állja a jelenlegi helyzet sokszor személyes okokból vagy presztízsszempontból történő konzerválásának. Az ellátási, igazgatási és intézményi reform semmit nem ér azonban, ha annak szakmai tartalma nem világos, ha nincsenek garanciák arra, hogy sz akmailag igényes munka folyjék egy megreformált rendszerben. Könnyen belátható az az egyszerű követelmény, hogy a gyerekekkel csak a nevelésükhöz értő személyek és intézmények foglalkozzanak. A törvényjavaslat - nagyon helyesen - a gyermekvédelem rendszeré nek minden elemében fontosnak tartja a szakmai követelmények betartását, és vállalja, illetve több esetben a kormány számára előírja szakmai előírások, követelmények, képesítési előírások megfogalmazását. A gyermekvédelem reformját a tervezet összeköti a h atósági igazgatási rendszer átalakításával is. Szocialista párti képviselőtársaimmal egyetértve vallom, igen fontos változás, hogy a gyermekellátási, családtámogatási szolgáltatások és a hatósági beavatkozás, intézkedés elválik egymástól. Ne ugyanott, ne u gyanazok játsszanak egyszerre segítőt és hatóságot, hiszen e feladatok keveredése - mint tapasztalhattuk már sokszor - mind a szolgáltatások, mind a hatósági beavatkozások eredményességét csökkenti, és számos esetben vezet lelketlenséghez, jogsértésekhez. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Bármennyire is nem szeretnénk, bizony előfordul, hogy egy gyermeket akkor védünk meg a káros befolyástól, esetleg az erőszaktól vagy az elhanyagolástól, ha kiemeljük a családjából. A természetes ész és szív e bben a helyzetben is azt diktálja, hogy a szülőktől való elválasztás csak átmeneti legyen, mindaddig, amíg helyre nem állítható a család működőképessége, hogy legalább a családban, rokonoknál nevelkedjen a gyerek,
