Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 11 (252. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó adatok kezeléséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
1303 Ha nem hiszik el, hogy ez alapvetően a személyiségi jog része, akkor gondoljanak a lisszaboni chartának - ami az Európai Közösség alapvető egészségügyi, betegjogi normatívája - arra a megállapítására, miszerint a betegnek kizárólagos joga van egészségügyi ada tairól való rendelkezésre, még halála után is; kizárólagos joga még halála után is. A jelenleg meglévő szabályozás bizonyos, nagyon szigorúan körülhatárolt írásbeli nyilatkozatoktól tette függővé, hogy ezt másra át lehessen ruházni. A jelenleg előttünk lév ő törvény egyszerűen ezt az átruházást, a személyiségi jogaimról való lemondást úgy vélelmezi, hogy az orvoshoz fordulás ténye már megvalósította az átruházás jogi aktusát. A törvény - megintcsak idézni fogom - úgy fogalmaz a 12. §ában, hogy: "Abban az es etben, ha az érintett önként fordul az egészségügyi ellátóhálózathoz, az egészségügyi és személyazonosító adatainak kezelésére szolgáló hozzájárulását - ellenkező nyilatkozat hiányában - megadottnak kell tekinteni." Tehát ha én azért megyek orvoshoz, mert gyötör a láz, a csúz, és szeretnék meggyógyulni, vagy végső soron abban reménykedem, hogy életben maradok, akkor ezzel lemondok a teljes személyiségem részét képező, összes adatom rendelkezési jogáról, azzal a ténnyel, hogy orvoshoz fordultam; és itt még n em is sürgős szükség esetét tételezem fel, amikor ezt külön, még egyszer aláhúzottan lehetővé teszi az egészségügyi ellátószolgálatnak. Nem a beszámíthatatlanság esetéről beszélek, amikor eleve feltételezi, hogy ilyen önrendelkezési jogom nincs. Mit jelent ez? Azt, hogy én tökéletesen átadom magamat egy hatóságnak, egy szolgálatnak, egy idegen hatalomnak, és nem mindenféle könyvbe írnak be ezután, hanem minden sejtem mindenkori állapotáról tökéletesen azonosítható adatokkal fog rendelkezni valamilyen, tőlem kívül álló hatalom. Ez a törvény így, jelen formájában nem azt fejezi ki, hogy a betegnek mihez van joga, legfeljebb azt próbálja korlátozni, hogy a hatóságnak milyen jogkorlátozással kell élnie. Minden tisztességes európai egészségügyi törvény a betegjog okból indul ki és az ellátószolgálat, a hatóság kötelezettségeit szabályozza. Ez a törvény fordítva teszi: a hatóság kötelezettségeiről szól csupán, ki sem mondja, hogy ez a jog a beteget illeti, még halála után is, mint ahogy a lisszaboni charta fogalmazt a. Ezzel a felhatalmazással tehát én a gyógyulásom reményében lemondok alapvető jogaimról. És mihez kezd vele az az ellátórendszer, amelyiknek átadtam ezeket a jogokat? Erre vonatkozóan igen - hogy is mondjam - gumijogszabályt tartalmaz a 23. és a 24. §, a mely az "Adattovábbítás az egészségügyi ellátóhálózaton kívüli szerv megkeresésére" címet viseli. Tessék megmondani, hogy ennek alapján bárkiről, bárki, bármikor, bármely hatóság miért nem szerezheti meg a legszemélyesebb adataimat? "1. A következő szervek írásbeli megkeresésére a kezelést végző orvos az érintett egészségügyi és személyazonosító adatait átadja a megkereső szervnek: a) büntető- és polgári ügyben a nyomozóhatóság, az ügyészség, a bíróság, az igazságügyi orvosszakértő; b) szabálysértési eljárá s során a szabálysértést lefolytató szervnek." Tehát ha én átmegyek a piroson, akkor azonnal joga van a szabálysértést lefolytató szervnek arra, hogy az én szexuális szokásaimról információkat szerezzen, mert biztosan amiatt sértettem szabályt. (11.40) Tovább idéznék: "Hadköteles személy esetén az illetékes jegyző, a hadkiegészítő parancsnokság, illetve a katonai egészségügyi alkalmasságot megállapító bizottság." d) - ez a legszebb : "A nemzetbiztonsági szolgálatok a nemzetbiztonsági szolgálatok ról szóló törvényben meghatározott feladatok ellátása esetén." Mi ez? Az, hogy védjék a nemzet biztonságát. Aztán: "bűnüldözési, bűnmegelőzési célból a rendőrség, az ügyészség, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok jogosultak ellenőrizni a kábítószert, i lletve pszichotrop anyagokat
