Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 11 (252. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
1277 Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tegnap a miniszterelnök úr a szokásos havi sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy mint miniszterelnök nem fogja engedni, hogy ennek a s tabilizációnak az eredményeit bárki fellazítsa, felpuhítsa. Azt hiszem, a közvélemény számára nem egészen érthető, milyen stabilizációról beszél a miniszterelnök úr, hiszen ha valaki kinyit ma egy mai napilapot, akkor azt látja, hogy a felsőoktatási dolgoz ók sztrájkra készülnek, a mezőgazdasági kistermelők már kint vannak az úton, az elhibázott és szerencsétlen autópályakoncesszió miatt utak mellett lakó tüntetők éppen most vonultak le az autópályák mellől; tehát nem egészen érthető, hogy a miniszterelnök milyen társadalmi stabilizációról beszél. (Dr. Avarkeszi Dezső: Gazdasági stabilitásról, neked tudnod kellene!) Egyre több jel mutat, sajnos, arra, hogy ez a kormány egy évvel a választások előtt a hibákat csak valamilyen erő felmutatása mellett képes vagy hajlandó beismerni. A hétvégén A hét vasárnapi műsorában Szalai Erzsébet szociológus fogalmazta meg azt a véleményét, hogy egyre több társadalmi csoport ismeri föl azt a helyzetet, hogy amennyiben nem képes erőt felmutatni, amennyiben nem képes valamilyen módon a kormányzatot kényszeríteni arra, hogy az ő társadalmi érdekeit a kormány támogassa vagy valamilyen módon próbálja megoldani, akkor ez a kormány azzal a társadalmi csoporttal nem foglalkozik. Tehát a kormány magatartása, sajnos, egyre több társadal mi erőt ösztönöz arra, hogy valamilyen módon erővel próbálja a kormányt a hibái belátására kényszeríteni. Ami pedig a történelmi távlatokat illeti, tisztelt államtitkár úr, minden viszonyítás kérdése. Az a kérdés csak pusztán, hogy mihez viszonyítunk. Korá bban, 1990 előtt, azt hallhattuk elég sűrűn, hogy mégis ez a legvidámabb barakk, azért egyfajta gulyáskommunizmus megvalósult, aminek vannak kétségkívül eredményei a szomszéd országokhoz képest. Én nem hiszem, hogy Magyarország számára - amely a kormány sz erint is az Európai Unió felé törekszik - ez volna a kívánatos összehasonlítási alap. Minket, Magyarországot, bennünket nem azzal a mércével kell mérni, amihez képest jól állunk, vagyis a keleteurópai mércével. Mi minden történelmi perspektíva alapján az Európai Unióhoz akarunk és kívánunk csatlakozni. Köszönöm szépen. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Toller László úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnö k Asszony! Úgy gondolom, fogalmakat lehet egymásba csúsztatni, keverni, de annyira összekeverni, mint néhány napirend előtti hozzászólásban tapasztalható volt, több mint vétek. A gazdasági stabilitást a társadalmi stabilitással összekeverni lehet, viszont valójában nem erről szólt az a miniszterelnök sajtótájékoztató, amelyet Lányi képviselő úr emlegetett a napirend előtti hozzászólásában. Arról van szó, hogy ennek a gazdasági stabilizációnak vannak valós eredményei. Valós eredménye pedig az, hogy az ország és ez a kormányzat kibírt egy bankok körül fölpörgetett eseménysorozatot; ez a kormány képes felismerni és korrigálni hibáit; ez a kormány képes arra, hogy tárgyaljon és egészséges egyezségeket hozzon létre az ország érdekében; ez a kormány képtelen lesz arra - és bármelyik kormány képtelen lesz arra , hogy megalapozatlan ígéreteket teljesítsen, megalapozatlan követeléseket teljesítsen. És tényszerűen nem igaz az, ami itt elhangzott a napirend előtt, hogy a kormány a tüntetések hatására ismerte föl hibáit , hiszen januárban még sehol nem voltak a tüntetések, amikor a kormány már foglalkozott a járulékkal kapcsolatos problémákkal, (Dr. Pusztai Erzsébet nemet int a kezével.) az adórendszerben megjelent és korábban mások által jelzett anomáliákkal; és a megegy ezés alapjai gyakorlatilag már kész voltak, mire a tüntetők az utcára vonultak. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Azt hiszem, ezek is hozzátartoznak a tényekhez, erőnket az mutatja tényleg, hogy a hibáinkat korrigálni tudjuk. Az, hogy hibáinkat más ok felnagyítják, ez lehet egy politikai érv, viszont az
