Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 11 (252. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
1272 olyan nagy arányú rekonstrukció az acélipar területén, amelyik az igényekhez és a világ technológiai színvonalához alakította volna a magyar vas és acél gyártását. Sajnálatos módon ez a nyolcvanas években - elsősorban a felmérés, majd a valósághoz való igazítás - nem történt meg. Ennek következtében reális, a katasztrófa elhárítását szolgáló, válságkezelő megoldásokat tartalmazó reorganizációra 1992ben került először sor a Dunaferr vonatkozásában, és '93ra dolgozta ki a kormányzat azt a reorganizációs programot, amelyet Csiha miniszter asszony is említett, amelyet '94 februárjában fogadott el a Magyar Köztársaság kormánya. Azonban szeretném hangozta tni, hogy ez többek között olyan alapvető feltételeket fogalmazott meg, mint a valósághoz igazodó, lényegesen kisebb méretű, sokkal hatékonyabb, termelékenyebb, és a környezetet kevésbé szennyező acélipar megteremtése a borsodi térségben. A kormányzat tuda tában volt, hogy egy hatékonyabb, egy kisebb teljesítményt, kibocsátó kapacitást biztosító acélipar kevesebb munkaerő foglalkoztatásával valósítható meg. Éppen ezért ebben a programban kiemelt jelentőséget tulajdonított a foglalkoztatásból kikerülők átképz ésére és az új foglalkoztatások megteremtésére. Én a most végrehajtott reorganizációnak legnagyobb hibáját abban látom, hogy pontosan ezeket a kérdéseket nem oldotta meg, és a kormányzat ezzel maradt adós. Tehát a reorganizáció nem fejeződött be, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, mert a munkahelyteremtés, és annak a 45 ezer embernek, aki most a foglalkoztatásból kikerült, a visszavezetése a termelésbe még az önök, a mi feladatunk. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Me gadom a szót Gyimóthy Géza frakcióvezetőhelyettes úrnak, Független Kisgazdapárt. GYIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Napirend előtt gyakran esik szó privatizációs folyamatok vizsgálatáról, történik napirend előtti felszólal ás, és nem megnyugtató sajnos a privatizációért felelős miniszter asszonynak a válasza, hogy majd a vizsgálat legvégén tájékoztatást kapnak a képviselők és az érintettek. Már évek óta azt tapasztaljuk, hogy egyetlenegy igazi privatizációs folyamat nem lett valódi vizsgálat, górcső alá véve. Miről is van szó? A borsodi acélipar reorganizációja azért nagyon tragikus, mert ha valamiben, akkor a mostani kormánykoalíció nagyobbik pártjának, a Szocialista Pártnak nagyon sok, é vtizedes tapasztalata lehetett volna úgymond ennek a válságnak a kezelésében. Én három szempontot jelöltem meg korábban, amikor a Kisgazdapárt is nagyon gyakran támadja e rablóprivatizációs vagy privatizációs folyamatokat. Elsősorban: mennyi volt jelen ese tben itt - a borsodi acélipar egyik nagyüzemének a privatizálása során mennyi volt - a könyv szerinti érték, mennyiért vették konkrétan meg az új tulajdonosok; 51 százalékban ugye magántulajdonba került. Nagyon gyakori ez a konstrukció: 51 százalék magántu lajdonban, és a 49 százalékos ÁPV Rt.tulajdonnál bizony nem vagyonőrként működik az ÁPV Rt., hanem szinte szétfolyik, elfolyik az állami tulajdon. A másik szempontként gyakran megjelöltük mi is, a privatizációt felülvizsgáló bizottságnak is gyakorlatilag egyik feladatként adtuk volna: a foglalkoztatási kötelezettség. Az ott lévő dolgozók érzik legjobban a bőrükön, hogy ezt szinte egyetlenegy privatizációs szerződésben nem tartották be, vagy például egy hete volt az almásfüzitői timföldgyárnak az általam el mondott dolga, még ott se tartották be. A harmadik pedig: gyakorlatilag kik kerültek be az igazgatótanácsokba, felügyelőbizottságokba, kik menedzselik jelenleg azt a folyamatot? - tehát az ÁPV Rt. részéről. Ezekre se kaptunk sose választ. Mi is nagyon várj uk az ÁPV Rt.nek, illetve a Számvevőszéknek a tényleges, részletes jelentését. Köszönöm. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
