Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 10 (251. szám) - Az olimpiai bajnoki járadékról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÓNYA IMRE (MDNP), a napirendi pont előadója:
1242 olimpiai bajnokokat - részesítenek segélyben. Erre feltétl enül szükség van, de ez egy más dolog, ez nem helyettesíti azt a kezdeményezést, amelynek a lényege az, mint elmondtam, hogy visszavonulásától, tehát 35 éves korától kezdve - és nem csak a rászorulót - részesítsük a mindenkori átlagfizetésnek megfelelő öss zegben élete végéig, mintegy teljesítményének ellenértékeként, és nem a rászorulót részesítjük segélyben. Az, hogy a járadékot aztán kiterjesszüke a többi olimpiai érmesre - mert ez is elhangzott a bizottsági vitában és a különböző véleményekben is , a v ilágbajnokokra, esetleg a paraolimpiák győzteseire, alapvetően költségvetési kérdés, ezért meghaladja egy ellenzéki képviselő kompetenciáját. Természetesen ha a tisztelt képviselőtársaim előállnak ilyen javaslatokkal, és ezt a kormány nem fogja ellenezni - amiben őszintén reménykedem , a magam részéről mint előterjesztő ezt örömmel támogatom. Az viszont meggyőződésem, hogy az olimpiai bajnok sportolók megbecsülésének kérdését semmiképpen sem lehet a rászorultság oldaláról megközelíteni, legalábbis az ő ese tükben nem csupán a nyugdíjkorúaknak, hanem az aktív sportolástól visszavonultaknak is kell rendszeres összeget juttatni, és nem azon az alapon, hogy ki mennyire szorul a támogatásra, rászorule egyáltalán, hanem mindenkinek azonos mértékben, az olimpiai b ajnok által nyújtott kiemelkedő és országa számára hasznos teljesítmény ellenértékeként. A törvényjavaslat arra egyébként módot ad, a jogosult minden év március 31éig nyilatkozhat, hogy a számára alanyi jogon az adott évre járó járadékról lemond éppen a M ező Ferenc Alapítvány javára, ahol a rászorulókat lehet ennél szélesebb körben támogatni. Az olimpiai győzelmek ugyanis különleges vonzerőt gyakorolnak elsősorban a fiatalság körében, és ezáltal pozitív hatással vannak egy ország sportéletének általános fe jlődésére, másfelől az olimpiai játékokat az egész világon fokozott figyelem kíséri, ezért az olimpiai győzelem a bajnok országának, nemzetének elismertségét is növeli a televízió által megsokszorozott hatásfokkal. Egyegy győzelem esetén az olimpiai bajno k nemzeti lobogója, himnusza hosszú percekre "megjelenik" a képernyőn szinte a világ összes országában, aminek a reklámértéke felbecsülhetetlen. A becslések szerint az atlantai játékokat 170 országban naponta átlagosan 2 milliárd ember kísérte figyelemmel, a versenyekről 15 ezer újságíró tudósított folyamatosan. Az olimpiai bajnoki járadék az utánpótlásra is serkentően hathat, aggasztó ugyanis mindaz, ami az utóbbi időben ezen a téren tapasztalható. A pályafutását befejező élvonalbeli sportolók száma folyam atosan meghaladja a nemzetközi szintre jutó új tehetségekét, az igazolt versenyzők száma tíz év alatt 37 százalékkal, az utánpótláskorúaké 41 százalékkal apadt, a Központi Sportiskola felvételi vizsgáira jelentkezők száma '86tól '94ig 875 főről 42 főre e sett vissza. A nemzetközi eredményességben ma még nem mutatkozik látványos visszaesés, de az utánpótlás lemorzsolódása miatt mindez néhány év múlva szükségszerűen bekövetkezik. A sikersportágak száma máris csökkenő tendenciát mutat, olimpiai érmeseinknek t ulajdonképpen a kétharmad része három sportágból került ki - gondoljunk a tízegynéhány évvel ezelőtti helyzetre, mennyivel másképp nézett ki ez a dolog! A sporttörvénytől mindenki azt várta, hogy biztos alapokra helyezi a sportfinanszírozás ügyét, és ezze l segít megállítani a leépülés folyamatát. A közvélekedéssel ellentétben ugyanis nálunk az állam messze kevesebbet költ a sport támogatására, mint amennyit erre a fejlett országokban fordítanak, még a lényegesen alacsonyabb nemzeti jövedelemhez viszonyítva is: míg NyugatEurópában átlagosan a GDP 1,3 százalékát, nálunk fél ezrelékét (Sic!) fordítják erre a célra a GDPhez viszonyítva. A sport jelenleg 2 milliárd forint támogatást kap, amihez 1 milliárd körüli saját bevételt lehet hozzászámolni. Szakértők eg ybehangzó véleménye szerint legalább további 3 milliárdra lenne szükség ahhoz, hogy a finanszírozási rendszer ne omoljon össze. A sporttörvényben kellett volna erre a célra biztos forrást találni, például a szerencsejátékok és az élvezeti cikkek adójából, ezzel szemben mindössze 700 millió forint nagyságrendű normatív forrást sikerült a kormánytól kicsikarni,
