Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 10 (251. szám) - Határozathozatal napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A magyar-orosz olajszállítások és az orosz államadósság hasznosítása során felmerült összeférhetetlenségek, valamint a politikai döntéshozók és a gazdasági élet résztvevőinek esetleges összefonódását vizsgáló bizottság jelentésének elfogadásáról szóló... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1197 tehát bizonytalanságban hagyták az érintett képviselőket a felkészülés szükségességét illetően. Ez egyértelműen egyfajta menekülés i útvonalként fogható fel. A Független Kisgazdapárt nevében két kérdés felvetését látom szükségesnek, hiszen a vizsgálóbizottság jelentése is tulajdonképpen e két kérdéskörhöz kapcsolódik: nevezetesen az összeférhetetlenség vizsgálatát az oroszmagyar olaj szállítások kapcsán, másrészt az összeférhetetlenség vizsgálatát az orosz államadósság hasznosításában; illetőleg mindkét témakört illetően azok egyéb vonatkozásait. Úgy hiszem, egyáltalán nem véletlen, hogy az összeférhetetlenség fogalma felmerült, hiszen közismert, hogy a kormányhoz közel álló olyan személyek - rokonok, barátok - vettek részt ebben az egész, csillagászati összegeket érintő ügyletsorozatban, mint Pál László miniszter úr; Dunai Imre miniszter úr; Dunai miniszter úr fia; Hujber Ottó, az MSZP vállalkozói tagozatának elnöke; vagy Máté László képviselőtársunk, akiről közismert, hogy az MSZP mozgatható vagyonának legnagyobb reprezentánsa volt hosszú időn keresztül. Ebből fakadóan tehát az összeférhetetlenség kézenfekvő, és ha megnézzük az összefé rhetetlenség tényének a céllal való összefüggéseit, akkor még szembeötlőbbé válik ez az egész, hiszen - amint már jeleztem - a cél: barterügyletekkel ellentételezni az orosz gáz- és olajimportot, ami azon túlmenően, hogy törvénybe ütközik - mármint az oros z fél által hozott törvénybe ütköző volta miatt már eleve nem volt lehetséges, tehát a részt vevő minisztereknek és retyerutyáiknak tudniuk kellett, hogy egy orosz fél által tiltott ügylet elvégzésére vállalkoznak nagy pénzért. Rá kell mutatnom arra, hogy ezzel a konstrukcióval tulajdonképpen leértékelték és szinte ellehetetlenítették a Mol szerepét; és akkor vegyük mindjárt tekintetbe, hogy a Mol létrehozott egy olyan leányvállalatot vagy kisleányvállalatot, mint az Agroil, és amikor az egész kapcsán kider ült, hogy olyannyira összeférhetetlen például Pál László volt miniszter személye, hogy a miniszteri székből is távoznia kellett - akkor hová ült be? A Mol Rt. elnökvezérigazgatói székébe, ha jól tudom, havi 450 ezer forintért. Tehát én úgy gondolom, ezeke t a tényeket azért a tisztelt Háznak világosan látnia kell, mert a kormányhoz közel álló felek az államkasszából nemcsak hogy csordogáltatták, hanem bizony a tavaszi áradással párhuzamba vonható módon óriási mennyiségben ömlesztették a pénzeket a magánzseb ekbe, de ugyanakkor az állami vállalat helyzetét nehezítették, bizonytalanságot idéztek elő a piacon, ami már önmagában figyelemre méltó, mondjuk, az iparügyi miniszter részéről vagy a kormány részéről. A legsajnálatosabb azonban - és külön sajnálatos, hog y erről a bizottság semmit nem szólt , hogy akarvaakaratlanul az orosz expanzió veszélyét idézték elő ezekkel az ügyletekkel, sőt, hadd mondjam ki nagyon nyíltan: az orosz gyarmatosítás céljait szolgálta ez az egész rendszer, (Derültség, zaj a kormánypár tok soraiban.) hiszen nem volt lehetetlen egy olyan helyzet előállása, amikor is a magyar gazdaságba olyan módon tudnak beépülni az említett illegális ügyletek kapcsán, és olyan módon tudnak a privatizációba bekapcsolódni - csak hadd utaljak arra, hogy az SZDSZ érdekeltségi körébe tartozóan a szolnoki olajüzlet kapcsán milyen hosszú... (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) a lehetséges szolnoki olajügylet kapcsán milyen belsőpiackisajátítás következett volna be. Tehát egyértelmű, hogy az állítólag os magyar cél: a csereüzlet nemcsak hogy nem teljesült, hanem úgy gondolom, hogy ezen túlmenően az orosz expanziós törekvések egyértelműen veszélyeztették az egész magyar belső piacot, hiszen rátelepedtek a belső piacra. Ez különösképpen kiemelkedő veszély ként jelentkezett az orosz államadósság kezelésénél, hiszen itt is rossz volt a konstrukció, mert az államadósság levásárlása állami feladat lenne, tehát a logika szabályai is azt diktálnák, hogy az állam közvetlenül vegyen részt az államadósság levásárlás ában. Ehelyett pedig olyan magánvállalatokat kapcsoltak be, amelyek az előbb már említésre kerültek, mert nyilvánvalóan ebből személyes hasznot akartak húzni, hiszen ha az állam javát akarták volna, akkor meghagyták volna a konstrukciót akként, hogy az áll am bonyolítsa ezeket az ügyleteket.
