Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. NAGY FRIGYES földművelésügyi miniszter:
1157 létrejöjjenek, Rubinek Gyula 600 holdas csallóközi földbirtokos, a magyar nagybirtok szürke eminenciása volt. Elképzelését azonban csak az első világháború utáni krízis lecsillapodása után tudta tető alá hozni. Vidéken nagyjából 1924től kezdődött a kamarák szervezése. Azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött remények et. A '30as évek végétől már a Napnál is világosabb volt, hogy a parasztság csak úgy tudja érvényesíteni érdekeit, ha olyan szervezetet hoz létre, amely kizárólag a paraszti érdekek védelmét tekinti feladatának. Ez lett a '40es évek elejétől a Magyar Par asztszövetség. Mindezt azért volt fontos előrebocsátanunk, hogy szilárd fogódzkodókat adjunk a mai problémák megértéséhez, mert bár a mai kamarák egészen más történeti körülmények között jöttek létre, mutatis mutandis, számos analógia állapítható meg. Így például, hogy 1994ben szintén válságos időszakban fogadta el a parlament a kamarai törvényt. Ugyancsak analóg helyzet van abban a vonatkozásban is, hogy 1992től az általános válságon belül különösen mély válságát élte a szocialista nagybirtok, a téeszek és az állami gazdaságok. Végül pedig, hogy a Hornkormány most a kamarákat kívánja eszközként felhasználni, hogy megmentse az állami gazdaságokat és a téeszeket. Ha pedig arra az útonútfélen tapasztalható jelenségre gondolunk, hogy a kormány nagyon is gya kran feledkezik rá a Kádárrezsim módszereire - aminek legékesebb példája az önkormányzatok visszatanácsosítása , aligha csodálkozhatunk a dolgon. Miért lennének épp az agrárkamarák kivételek? Ha 1998 után sem változnak a dolgok, komolyan számolhatunk vel e, hogy a kisgazdák törvényben előírt kötelességévé teszik majd, hogy pénzükkel járuljanak hozzá az agrárközigazgatás fenntartásához, az egyre bővülő tisztviselői kar eltartásához, ami már eddig sem csekély teher. S mindezért cserébe legfeljebb szép szava kat remélhetnek, mert most még erre sem futja a kamarák retorikájából. A kisgazda érdekek biztosítása ugyanis a legritkábban sem jön szóba. Ékes bizonyítékai mindennek a most zajló gazdademonstrációk. Ellenkező esetben nem az utakon keresné boldogulását, é s nem az utak elzárásától remélné érdekei kikényszerítését az ország gazdatársadalma. (21.40) Nem túlzás tehát részünkről, ha kisgazda nézőpontból vizsgálva a dolgokat megállapítjuk, hogy az agrárkamarák nem nekünk és a mi szempontunkból nem jól lettek kit alálva. A kamarákban a döntő szó ma is a régi embereké, akik a lehetséges világok legjobbikának ma is a nagybirtokot, a téeszek és az állami gazdaságok világát tartják. Pedig ha teljes vertikumban gondolkodnának, a kisgazda érdekekre is gondolniuk kellene. A kisgazda érdekvédelemnek - értsd ezen a családi gazdálkodás érdekvédelmét - két lényeges oldala van: 1. a gazdasági érdekvédelem, és 2. a társadalmi érdekvédelem. Eddig talán a Magyar Parasztszövetség volt az egyetlen szervezet, amely képes volt integrá lni a parasztság gazdasági és társadalmi érdekvédelmét. Sajnos ma távolról se állnak így a dolgok. A parasztság társadalmi, de bizonyos mértékig gazdasági érdekvédelmének a mintaintézményeit Európában ma Svájcban és Dániában találhatjuk. Svájcban inkább az egyesületi jelleg domborodik ki, Dániában pedig a szövetkezeti jelleg. Bárhogyan legyen is, tényként szögezhetjük le, hogy a mi történeti gyakorlatunkhoz a svájci és a dán modell áll közelebb, és a megoldást is ebben az irányban kell keresni, nem pedig a német mintára létrehozott agrárkamarákban, amelyek ma jóformán kizárólag a nagybirtokos lobbyk védőbástyái, és keveset se törődnek a kisgazdák érdekeivel. Köszönöm. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter úrnak. DR. NAGY FRIGYES földművelésügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Az agrárkamarák kérdéséről valóban nagyon sok vita zajlik ma, ugyanis a kamara tagjai sokszor keveslik azt, amit a kamarák számukra nyújtanak.
