Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
1154 Megmondom őszintén, ez engem tényleg az '50es évek demagógiájára emlék eztetett. Akkor próbálták meg - a '40es évek második felétől kezdve - kulákoknak, arisztokratáknak, horthysta katonatiszteknek minősíteni az emberek egy részét. Nem akarom sorolni azokat a kategóriákat, amelyekkel sikerült a magyar társadalmat - amely hih etetlen energiával és lelkesedéssel fogott a második világháború okozta károk kijavításához és egy új ország fölépítéséhez - megosztani. Ez a megosztás sikerült - tudjuk, hogy mi lett belőle. Talán most fölösleges ilyen ellentéteket szítani, mert a másik o ldal nem kérdezi meg, hogy vajon azok a milliárdok, tízmilliárdok, amelyek egyes iparvidékek úgymond megsegítésére fordítódtak az utolsó néhány évben, kiknek a rovására lettek odaadva. Vagy ugyan a mezőgazdasági szféra javára történt, hogy elengedték az ál lami vállalatok több száz milliós, esetleg milliárdos tartozásait? Vagy ugyan az agrárszférae az, amely több, mint száz milliárd forinttal tartozik a társadalombiztosításnak, vagy a bérből és fizetésből élők munkaadói nem fizették be azokat a tbterheket, amelyeket ha beszedtek volna, akkor föl sem merülne a társadalombiztosítás sanyarú helyzete. Akármennyire is lakossági fórumon vesz részt a miniszterelnök úr, szavait mindig úgy kell értékelni, hogy ő a kormány első embere, akinek az ország lakosságát nem megosztania, hanem integrálnia kellene. Sajnos, e téren nemcsak a miniszterelnök úr illethető feddő szóval, hanem pénzügyminisztere is. Nem hiszem, hogy szakemberek számára valóban hihető lenne, hogy ha a kormány támogatná, és elfogadta volna a mezőgazdas ági tüntetők követeléseit, akkor újabb Bokroscsomag elé nézne az ország. (Dr. Toller László ingatja fejét.) Ez a kijelentés - bárhogy ingatja a fejét Toller képviselő úr - szakszerűtlen. (Dr. Toller László: Így igaz.) Tudjuk jól, hogy ez nem igaz. Nem egy olyan milliárdos, többmilliárdos vagy százmilliárdos megtakarítás lenne ez, mint amit a Bokroscsomagtól reméltek kormánypárti képviselőtársaim, csak mostanra kiderült, hogy ez nem vált be. (Pozsgai Balázs: Bokros nem jön vissza még egyszer!) Egy felelős pénzügyi vezető nem engedheti meg magának, hogy nemcsak a lakosság körében, hanem a szakemberek körében is hiteltelenné váljon. A harmadik kijelentés, amivel ma még szeretnék foglalkozni, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárának a Postabankbotrány kapcsán tett kijelentése volt. Személyesen azért is fájlalom államtitkár úr e megjegyzését, mert ön volt az (Akar Lászlóhoz:) , aki az Agrobankügyben tanúsított nagyon makacs és ádáz küzdelmem során... - amikor igyekeztem rábírni önt s a pénzügyi kormányza tot, hogy tegyen lépéseket azon fiókvezetők és magasabb szintű bankvezetők megbüntetésére, akik visszaéltek a betétesek bizalmával, a pénztári zárás után még egyszer kinyitották a fiókokat, értesítették az ismerősöket, a barátokat, több százmillió forintot fizettek ki annak tudatában, hogy éjfélkor zárolják az Agrobank számláit, és annak tudatában, hogy elképzelhető, hogy a többi betétes pénze veszélybe kerül, az ön válaszát elfogadta a kormánypárti többségű Országgyűlés, hogy még munkajogi felelősségre von ást sem lehet kezdeményezni ezen bankvezetők ellen. Ön tehát - az én megállapításom szerint - kormánypárti képviselőtársaival nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a magyar bankrendszer bizalma megingott. (Sic!); megingott, mert egy ilyen eset felelősségre vonás nélkül megtörténhetett. Ezért számomra egyáltalán nem volt meglepő, hogy a Postabank esetében elég volt - adott esetben - egyetlenegy kis rémhírecske, s a betétesek - okulván a korábbi bankcsődök tapasztalataiból - valóban fölültek - én is azt mondo m - az alaptalan híresztelésnek: megrohanták a Postabankot. Ilyen helyzetben azt mondani, hogy politikai erők is állnak vagy állhatnak emögött, annak a következménye az, hogy most kénytelen vagyok az államtitkár urat felszólítani, udvariasan megkérni: mond ja meg, hogy milyen politikai erők álltak a Postabank körüli botrány mögött. Mert anélkül, hogy megnevezném azokat a politikai erőket, a jelenlegi helyzetben méltánytalan vádakkal illethetek mindenféle politikai erőt, amely a zavarkeltés újabb eszköze; nem a tisztánlátást segíti, nem a kedélyek megnyugtatását, hanem hozzájárul a rémhírterjesztéshez. Mert egy újabb szóbeszéd
