Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - Czoma Kálmán (FKGP) - a népjóléti miniszterhez - "Hasznos volt-e több mint tízezer kórházi ágy megszüntetése?" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter:
1091 azért is felmerül, mert kiderült, hogy a költségvetés számára nagyon minimális a megtakarítás az előbb említett intézkedések után. Miután a panaszosaimat meghallgattam, nem hagyhato m szó nélkül a számomra is érthetetlen kormányintézkedéseket. (Folyamatos zaj.) Gyakran előfordul, hogy a beteg számára nincsen üres ágy a kórházban, méltánytalan körülmények közé kerül addig, amíg egy másik beteget haza nem küldenek, talán éppen olyant, a kinek a gyógyulásához még kórházi ápolásra lenne szükség. Különösen problémát jelenthet az elhelyezés a tömeges megbetegedéseknél, amikor influenzajárvány vagy egyéb megbetegedések fordulnak elő. Véleményem szerint e megszüntetett ágyak számának egy része nagyon fog hiányozni a kórházakban. Ezért kérdezem miniszter urat, láte lehetőséget arra, hogy a kormány megvizsgálja ezt az elhibázott döntését, és a szükséges helyeken a megszüntetett ágyakat állítsa vissza a betegek ápolására. Várom válaszát. (Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Kökény Mihály népjóléti miniszter úr válaszol. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A kórházi kapacitásszab ályozás ügyében több alkalommal folyt vita a Házban, a törvény tárgyalásakor is és azt követően is. Ma is az a véleményem, hogy ezekre a korrekciókra, az ágyszámcsökkentésre szükség volt. Voltak olyan megyék, ahol ágyat kellett csökkenteni, - sok megyében. Voltak olyan megyék egyébként, ahol nem történt lényeges változtatás, például Nógrád megyében vagy Hajdú megyében. De olyanok is akadtak és akadnak, ahol a törvény, amelyet tavaly fogadott el a Ház, fejlesztésre ad lehetőséget, mint például Fejér megyében vagy SzabolcsSzatmárBereg megyében. Tehát ez azt jelenti, hogy nem fűnyíróelv szerint történt a tízezer ággyal való csökkentés, hanem a szükségleteknek megfelelően. Más kérdés az, hogy a végrehajtás során - és erről is beszéltünk itt, a Házban - nem min dig születtek megfelelő kompromisszumok. Amit viszont mondani szeretnék: az átalakítás ilyen mértékű lépésére a jövőben nem kell számítani. Finomabb korrekciókra - a szükségletektől függően - lehet szükség, azonban azt gondolom, az egészségügy átalakítása egy olyan szakaszba ért, amikor a minőségi elemek vannak előtérben. Ezért történt a szakmai minimumfeltételrendszer meghatározása, ezért folyik egy minőségügyi munka, a szakmai protokollok kidolgozása a tárcánál, és ezen az úton szeretnénk az egészségügyi átalakulást tovább folytatni. Egyetértek egyébként képviselő úrral abban a tekintetben, hogy az ország lakosságának az egészségi állapota nem megfelelő - sőt, egészen kritikus. Ennek javítását azonban - mint tapasztaltuk - nem a kórházi ágyak nagy számáva l lehet elérni, hiszen a szükségleteket jóval meghaladó ágykapacitás mellett romlott a népesség egészségi állapota a jelenlegi szintre. A lakosság egészségi állapotának javítása nagyon sok tekintetben meghaladja a népjóléti ágazat lehetőségeit, az tényleg egy széles körű ágazatközi együttműködéssel, a család, a munkahely, a társadalom összefogásával és erőfeszítésével lehetséges. A képviselő úr által említett gyógyszerfogyasztás nagyságrendje és a népesség megbetegedési viszonyai között nem ennyire egyértel mű a kapcsolat. Az igaz, hogy a betegebb társadalomnak több gyógyszerre van szüksége, mint az egészségesebbnek. Azonban az is köztudott, hogy a gyógyszerfogyasztás ezzel együtt Magyarországon indokolatlanul magas. Számos esetben, amikor gyógyszert még nem kellene fogyasztani, vagy az egészséges életmódra való áttéréssel is el lehetne jutni a gyógyuláshoz, mégis nagyon sokszor és nagyon sokan nyúlnak gyógyszerhez. Azt gondolom, nem a kórházi ágyszám alakítása, növelése javít az egészségi állapoton. A szükség leteknek megfelelő kapacitású ellátórendszer, egy magasabb minőségi színvonallal mindenki számára elérhető kell hogy legyen a jövőben. Az egészségügyi és a szociális ellátórendszer kapacitásainak összehangolásával, a krónikus fekvőbetegháttér bővítésével érhető az el - nyilván
