Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - Czoma Kálmán (FKGP) - a földművelésügyi miniszterhez - "Végveszélyben van a magyar szarvasmarha-állomány" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CZOMA KÁLMÁN (FKGP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
1088 Czoma Kálmán (FKGP) - a földművelésügyi miniszterhez - "Végveszélyben van a magyar szarvasmarhaállomány" címmel ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! Czoma Kálmán úr, a Fü ggetlen Kisgazdapárt képviselője interpellációt nyújtott be a földművelésügyi miniszterhez "Végveszélyben van a magyar szarvasmarhaállomány" címmel. Czoma Kálmán képviselő urat illeti a szó. CZOMA KÁLMÁN (FKGP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országg yűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A falun élő, gazdálkodó emberek utolsó jajkiáltásai késztettek arra, hogy interpellációt nyújtsak be a magyar mezőgazdaság, azon belül is a végveszélybe került szarvasmarhaállomány ügyében. Világháborúk dúltak, melyekből ne künk, magyaroknak - talán az ország földrajzi fekvése miatt vagy más okokból kifolyólag - nem sikerült, nem is sikerülhetett kimaradni. Volt ennek a nemzetnek egy olyan rétege, a hangyaszorgalmáról híres magyar parasztság, amely a legnehezebb időkben is ké pes volt az ország helyzetén javítani. A második világháború végnapjaira talán sokan visszaemlékeznek: a magyar férfiak egy része életét vesztette, a másik része pedig fogolytáborokban, idegen földön sínylődött. A magyar szarvasmarhaállományt pedig elhajt otta a német, az orosz, de akkor sem lehetett a magyar mezőgazdaságot a mostani szintjére lesüllyeszteni. A kolhozosítás utáni évtizedek az emberek nagy részének mentalitásában is hatalmas károkat okoztak. Azért maradtak még, akik vállalták a mezőgazdaságb an rejlő nehéz munkát és a megpróbáltatásokat. Tudott dolog, hogy az állattartás teljes lekötöttséget igényel. Csak elismerést érdemel az, aki ezt vállalja. Aztán mi lett az elismerés helyett? Ezen ágazat teljes csődbe juttatása: nem veszik át a tejet, meg szüntették a falusi tejcsarnokokat, a tejátvevő helyeket, a húst külföldről hozzák be, a magyar állattartók pedig lehetetlen helyzetbe kerültek. Panaszosaim elmondták, hogy az állatállomány leépítésével olyan helyzetet teremtettek, hogy a szarvasmarhaállo mány már szinte katasztrofális szintre csökkent. Ha külföldről hozunk be élőállatot vagy húst, előbbutóbb behozzuk a nagyon veszélyes kergemarhakórt, és ezzel végképp tönkretesszük a még meglévő, feltűnően kevés állatállományunkat. Hosszú évek kellenek ma jd, hogy egy kívánt szintre fel lehessen fejleszteni az ágazatot. Kérdezem az államtitkár urat: érzie a kormány azt a felelősséget, ami terheli önöket ezen a téren? Kívánnake tenni valamit a végveszély elhárítása érdekében? Várom elfogadható válaszát. (T aps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Kis Zoltán földművelésügyi minisztériumi államtitkár úr válaszol. DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képvis előtársam! Legyünk tényszerűek! 1990ben a magyarországi szarvasmarhaállományon belül a tehénállomány 960 ezer darab volt. 1994ben ez a létszám 410 ezer darabot tett ki; jelenleg 423 ezer. Tehát hosszú idő kell ahhoz, hogy ez a létszám emelkedhessen, min t ahogy ezt ön is mondta. Egy szarvasmarhánál a biológiai ciklus nem ugyanannyi, mint egy nyúlnál, tehát természetes, hogy hosszabb idő kell ahhoz, hogy az állományi létszám szintre emelkedhessen. Hogy ez az állomány négy év alatt miért esett több mint fel ével, annak talán az a magyarázata, amely egy bizonyos politika mentén alakultak ki azzal a gazdálkodási formával szemben, amely megfelelő minőséget, megfelelő technológiai körülmények között - rossz szót használva: a
