Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - Dr. Szilágyiné Császár Terézia (KDNP) - a miniszterelnökhöz - "Hogyan kezeli a kormány a szegénység kérdését?" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HORN GYULA miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
1069 lakhatásokért. Biztosítják, hogy a szegények is hozzájussanak hitelhez, tudáshoz, információhoz. Különös figyelmet fordítanak a szegénység legsúlyosabb terheit viselő családokra, nőkre és gyermekekre. A magyar kormány azóta hallgat e kötelezettség vállalásáról; nem tudom, lehet, hogy azért, mert úgy véli, hogy ezek a problémák nem itt, Magyarországon, hanem csak a harmadik világb an várnak megoldásra - vagyis Magyarországon nincs szegénység. Ezzel szemben az említett látlelet arról beszél, hogy ma a magyar társadalom 3035 százaléka szegény, vagyis a 3 millió szegény országa lettünk. Kérdezem ezért miniszterelnök urat, hogy ön, ill etve kormánya tudatában vane ennek a súlyos ténynek, azonosule a koppenhágai nyilatkozat céljaival, és kérdezem továbbá, elkészülte a vállalt nemzeti cselekvési program. Ha igen, az milyen célokat fogalmazott meg, s ezekből mostanáig mi valósult meg? Vá rom szíves válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. A kérdésre a miniszterelnök úr válaszol. HORN GYULA miniszterelnök : Tisztelt Képviselő Asszony! A kormány nem sikerpropagandá t folytat, hanem a tényeket ismerteti a közvéleménnyel, hiszen más helyette úgysem teszi meg. A másik, amit alá szeretnék húzni: a szegényeken való segítés nemcsak programszerű feladat, hanem a társadalom közös ügye. Hangsúlyozni szeretném, hogy a nemzetkö zi szervezeteket természetesen folyamatosan tájékoztatják a kormányszervek arról, hogy mit kívánunk csinálni. Magyarországon a legújabb értékelés szerint 10 százalékra tehető a lakosságnak az az aránya, amely kifejezetten szegénynek minősíthető. 2530 száz alékra tehető azok száma, akik a létminimum körül, illetve az alatt élnek, akik helyzete a mindenkori társadalmigazdasági helyzet alakulásától függ; tehát 10 százalék, amelynél tényleg a szociális gondoskodás és annak a programja a meghatározó, a másiknál pedig - ennél a nagyobb rétegnél - a feltételek alakulása. Hadd említsem meg azokat a konkrét példákat, amelyek '97re vonatkoznak. Először: a családi támogatások, a családi pótlék átlagban 30 százalékkal növekednek 1997ben, miközben a jövedelemarányt ki jjebb toltuk. Anyasági segély... Első ízben - itt van a gyermekvédelmi törvény - fogalmazódik meg, hogy a második félévben külön normatív támogatást is tudunk biztosítani a családok számára. Vagy: első ízben 1997től a bölcsődék normatív támogatást kapnak; vagy beszéljek arról, ami rendkívül fontos: a pályakezdő fiatalok munkahelyteremtésének lehetősége - és sok minden más. Tehát konkrét programok konkrét területen születnek, amelyek ezeknek a nagyon súlyos gondoknak - amelyekkel én is nap mint nap találkoz om - az enyhítését, illetve távlatokban a megoldását jelenthetik. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő asszonynak. DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP) : Köszönöm szépen. Bi ztos voltam benne, hogy miniszterelnök úr most is - mint általában mindig - részvéttel nyilatkozik a Magyarországon található szegényekről. Azt gondolom azonban, hogy az ön részvéte, szavai és a kormány cselekedetei, tettei között körülbelül akkora a távol ság, mint mondjuk Sopron és Szatmárcseke között - hogy ne Makót és Jeruzsálemet mondjak. Önök a stabilizáció címén végrehajtott reformokkal vagy félreformokkal pontosan azt az ön által - és általam is - nagyon fontosnak tartott társadalmi szolidaritást mon dják föl folyamatosan; mert én elfogadom, hogy a társadalom közös ügye az, hogy a szegényeken segítsünk. A szegénység legfontosabb mutatója azonban például a munkanélküliség. Azt gondolom, hogy ezen a területen semmi nem változott. A szociális, anyasági tá mogatásoknál nagyon szép '97ről vagy '98ról beszélni, hogy majd miket fogunk bevezetni, de az elmúlt két évben radikálisan
