Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HIDASI REZSŐ (MSZP):
1053 (12.30) A törvényjavaslattal szemben felvetett jelentősebb kritikákra adott válasz sem kerülhető meg. Így elsősorban azokra az ellenzéki véleményekre kell reagál ni, amelyek a jelzálogjoggal terhelt ingatlanon kívül az ingó dolgokra bejegyzett jelzálogjog mellett történő hitelezés lehetőségeit is meg kívánják engedni a jelzáloghitelintézetnek. Önmagában ez az elképzelés szakmailag ugyan indokolható, megvalósítása azonban ellenkezne a korábban már vázolt biztonságra törekvő szabályozási céllal. Könnyen végig lehet gondolni, hogy az ingó dolgokról nincs közhiteles nyilvántartás, s bár ennek kiépítésére és rendszerére vonatkozóan már van kormányrendelet, a közeljövőbe n sem várható ennek a rendszernek a kialakítása, ezért a jelzáloghitelintézet által nyújtott hitel mögött nem lenne olyan stabil, biztonságos hitelfedezet, amely lehetővé tenné a jelzáloglevélkibocsátást. Ezenkívül a rendszer biztonságát veszélyeztetné a z ingó dolgokon bekövetkezett amortizáció, de az esetleges károkozások ellen is védtelenné válna a rendszer. Ezekre a kérdésekre azonban a szakmai vélemények nem térnek ki, ezért véleményünk szerint az erre vonatkozó elképzelések nem valósíthatók meg e tör vény keretei között. Egy további vélemény szerint a haszonbérleteket is meg kellene terhelni jelzálogjoggal. Véleményünk szerint ez az elképzelés rendkívül távol áll a magyar - s hozzáteszem: a kontinentális - jogrendszertől. Ez a jogintézmény csak az Egye sült Királyság jogrendszerében ismert, a sajátos angol földjogi viszonyok miatt. Ott ugyanis a föld vagy a korona tulajdona, vagy pedig ősi nemesi családok hitbizományában van. Mindkét esetben a földbirtoknak nincs igazi tulajdonosa, csak kezelője. Ezért a földbirtok mint tulajdon nem terhelhető meg, így a jogrendszer kénytelen volt elismerni a haszonbérlet megterhelhetőségét annak érdekében, hogy a gazdálkodással kapcsolatos hitelekhez a földbirtok kezelői hozzájussanak. A magyar jogrendszerben - hasonlóan az európai jogrendekhez - a föld forgalomképes dolog, bármely magyar állampolgár adhatjaveheti. A jogi személyek és a külföldiek számára van csupán korlátozva a termőföldhöz való hozzájutás lehetősége. Ez utóbbiak jelentős lobbyérdekeket képviselnek a te rmőföldhöz való hozzájutási korlátok feloldása érdekében, melynek egy gyakorlati módja lehet, ha a szabályozás biztosítja az előbb említett haszonbérleti jognak jelzáloggal való megterhelését. Ezzel a megoldással a haszonbérlő gyakorlatilag nagyon közel ke rülne a tulajdonos pozíciójához, ami véleményünk szerint nem célja e törvénynek. A termőföld kérdésével kapcsolatban kell megemlítenünk azokat a félreértéseket, amelyek az előbb említett törvényi kötelezettségek kijátszásának tekintik a jelzáloghitelintéz et termőföld szerzését átmenetileg biztosító szabályokat. A jelzáloghitelintézet - eltérően más jogi személytől - szerezhet termőföldtulajdonjogot, de csak meglehetősen erős korlátozással. A korlátozás egyfelől a szerzés jogcímében, másfelől pedig a szer zés idejében nyilvánul meg. A jelzáloghitelintézet is csak úgy szerezheti meg a termőföld tulajdonjogát, ha az a hitelügyletekből származó veszteségének mérséklése, illetve elhárítása érdekében történik hitelingatlancsereügylettel, felszámolással vagy vé grehajtással. A jelzáloghitelintézet tehát semmilyen más jogcímen és más módon nem szerezheti meg a termőföld tulajdonjogát. A tulajdonjog megszerzésének ideje is korlátozott; a törvényjavaslat szerint csak meghatározott idejű. Ennek mértékéről még vita f olyik, átmeneti időszakra terjedhet. A termőföld megszerzése tehát biztosított a jelzáloghitelintézet számára - enélkül ugyanis a rendszer működése kerülne veszélybe , de megfelelő garanciarendszer biztosítja azt az elvet, amely a termőföldről szóló törv ényben található, és amely szerint jogi személy nem szerezhet termőföldtulajdont Magyarországon. A tervezett hitelforma beindításának hosszú távú hatását nehéz megítélni. A régebbi idők, valamint a fejlett nyugateurópai országok tapasztalatai csak részben adnak eligazítást. Az előbbiek azért, mert az akkori agrárkörnyezet teljesen eltér a jelenlegitől, az utóbbiak azért, mert a nyugateurópai államok zöme erősen támogatja az agrárszférát, tehát a termőföld jelzáloggal való leterhelése másképpen ítélhető me g. Ennek ellenére a várható hatások közelítő módon becsülhetők.
