Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
1045 szeretnék arra, hogy a római jogban is szabályozták, és a reklámtevékenység viszonylagos elkülönültsége a római jogtól sem volt idegen. Mindenesetre maga a reklámjog mégis egy viszonylag fiatalabb terület e a jogrendszernek, és meg lehet figyelni azt az érdekes fejlődését, amelyet a jelen javaslat is tükröz, és követ, hogy korábban a versenyjog részeként a piac szereplőit, a piacon termékeket előállító szereplőket igyekezett védeni a tisztességtelen piaci t evékenységet gyakorló társaitól. Ezért talán nem véletlen, hogy az 1923as első magyar versenytörvény tartalmazza a szédelgő feldicsérés tilalmát, és ez a hazai reklámjognak talán az egyetlen korábbi kodifikációs terméke a háborút megelőzően. Ugyanakkor a második világháborút követően - elsősorban nyilván tőlünk nyugatabbra és a tengerentúl, a fejlődő fogyasztói társadalmak természetes velejárójaként - a reklámmal kapcsolatos jogi szabályozás egyértelműen a fogyasztóvédelmi oldalt hangsúlyozta. Ma már senki sem vonhatja kétségbe, hogy a reklámjog elkülönült szabályozása a versenyjogtól mintegy elsősorban a fogyasztók védelmét szolgáló intézménynek indokolt, és ez a gondolat ebben a jogszabályban, ebben a tervezetben, ebben a javaslatban is figyelemmel kísérh ető, önmagában abból a tényből, hogy külön törvényben kívánja szabályozni a reklámtevékenységet. Erre az alapvető következtetésre jutunk, és ezt helyeselni kell. (11.50) A javaslatnak az a deklarált célja másfelől, amely azt jelenti ki - különösen az indok olásban, amit szóban ma is hallhattunk államtitkár asszonytól , hogy célja a hazai rendezetlen, áttekinthetetlen és kusza jogi helyzet szabályozottabbá és áttekinthetőbbé tétele, sajnos, nem valósul meg, nem valósulhat meg a javaslat jelenlegi formájában. És azt hiszem, önmagában ez a vállalkozás nem is lehet meghirdethető cél, hiszen természetesen ennek a törvénynek egy javított formában való elfogadása esetén is önálló és ehhez kapcsolódó jogterülete marad a szabályozásnak a médiatörvény, a versenytörvén y, a közlekedés rendjéről szóló számtalan jogszabály; és itt ma már utalás történt a jelen javaslatban nem szereplő közterületi reklámhordozókkal kapcsolatos, szabályozást igénylő helyzetre. Az tehát, hogy ez a törvényjavaslat önmagában képes lenne az átte kinthetetlen és többszintű, több, egymással párhuzamosan rendelkezéseket tartalmazó helyzetnek az egyszerűsítésére, önmagában sem igaz. De különösen nem igaz a javaslat gondos végigtanulmányozása után, hiszen itt nagyon sok, más törvényekben korábban szabá lyozott megoldásoktól eltérő, azokkal csak részben egyező fogalommeghatározásokat és egyéb rendelkezéseket találunk, ami már így a veszélyt magában hordja; márpedig itt új eljárásokat, új funkciókat, a fogyasztóvédelem és a reklámmal való visszaélés szempo ntjából új jogalkalmazói gyakorlatot kíván a javaslat deklarálni. Amikor ugyanarra a fogalomra a médiatörvényben vagy a versenytörvényben szereplő megoldástól és meghatározástól eltérő fogalmat használ, akkor téves vagy legalábbis többféle jogértelmezést l ehetővé tevő helyzetet produkálhat. Azt hiszem, hogy azt sem lehet szó nélkül hagyni így az általános vita kezdetén, hogy a javaslat, bár deklaráltan igyekszik a teljes körű szabályozásra törekedni - és ennélfogva igyekszik a jogintézmények és a jogi eljár ások teljes körét a szabályozási tárgyat illetően lefedni , mégis tág teret enged - saját zárórendelkezését is tekintve - a 23. § alapján a további, rendeleti szintű szabályozásra. Nagyon óvakodunk attól, tisztelt Országgyűlés, hogy amikor a jelenlegi kor mány, amely nagyon sokszor, szinte nap mint nap bizonyítja be - nemcsak az Alkotmánybíróság előtti vesszőfutások, hanem általában a jogalkalmazók véleményét figyelembe véve, más szakmai és érdekelt szervezetek és intézmények véleménye alapján - azt, hogy a kodifikációs tevékenysége rendkívül rossz színvonalon és rendkívül nagy jogbizonytalanságot előidéző módon mutatkozik meg, hogy egy ilyen széles körű rendeleti szabályozásnak teret engedő javaslatban szereplő eredmény valóban azt fogjae garantálni, hogy a reklámtevékenységnek nem az Országgyűlésre tartozó szintjén megfelelő jogszabályok születneke.
