Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 17 (239. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
68 ELNÖK (dr. Füzes sy Tibor) : Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Gyimóthy Géza képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. GYIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Különösen hatalmas ellentét feszül az első és a második napirend előtti felszólalás között. Előszö r pár millióról, az egész mezőgazdaság számára juttatott milliárdról beszélünk, míg a második napirend előtti felszólalásban hallunk egy bankprivatizációról, ahol milliárdokat vállal magára az állam, ahol olyan bankkonszolidáció történik az adófizetők pénz éből, ahol milliós, több tízmilliós végkielégítések és az a hatalmas ellentét, amely itt Varga Mihály képviselő úr beszéde után a miniszter úr válaszában is elhangzott, hogy kérem, nem lépett a kormány, most sem lépett még e nagyon komoly probléma ügyében. Ez mutatja, hogy míg milliók szegényednek el, Magyarországon körülbelül a lakossága 5 százaléka, körülbelül 500 ezer ember éhezik, mindennap éhezik, akkor 10 milliós végkielégítések és milliárdok bankok konszolidációjára történik. Hát kérem, nem lehet nev ezni szociálisan érzékenynek, a kormány nem nevezheti magát szociálisan érzékenynek, amikor ezt megengedi a XX. század végén, és a közel 40 bankból – mert ha csak egyedi eset lenne a Budapest Bank, az is nagyon szomorú lenne, de sajnos, azt kell mondanunk, hogy a közel 40 bankból – Magyarországon egy sincs, amely a vidéknek, a szegény parasztságnak, a magyar termelőknek, mondjuk a mezőgazdaság sajátosságaihoz igazodó agrárbank lenne. Itt van az a hatalmas ellentét, amelyre előbb céloztam, és amikor az előbb optimistán ítéltük meg az agrárágazatnak a helyzetét, a jövőbeni helyzetét, sajnos ma, a miniszter úr, államtitkár úr válasza és ez a másik napirendi pont meggyőz bennünket, hogyha a kormány gyökeresen nem változtat a pénzügyi politikáján, semmi felemelke dés sajnos nem várható. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Én nagyon gondos an odafigyeltem Varga Mihály képviselőtársunk hozzászólására, és szó esett benne arról, hogy milyen nyelven szövegezték a szerződést. Szó esett benne arról, hogy megtörténte már a szerződés nyilvánosságra hozatala. Egy dologról azonban nem esett benne szó , az, ami a címe volt a felszólalásnak, nevezetesen az, hogy a Budapest Bank értékesítésének kormányzati hibáiról. Tehát azt, hogy vajon a Budapest Bank értékesítése során a kormány egy olyan szerződést kötött volna, aminél nyilvánvalóan jobb szerződést is lehetett volna kötni, ezt sem ez a napirend előtti hozzászólás, sem az a nagyon nagyszámú hozzászólás, amit az elmúlt két évben ebben az Országgyűlésben erről a témáról hallottunk, nem mutatta ki, nem bizonyította be, mint ahogy az sem bizonyosodott be ab ban a parlamenti bizottsági vizsgálatban, amit itt ellenzéki kezdeményezésre ez a Ház hosszú időn keresztül folytatott, hogy itt bármiféle visszaélés történt volna. Ezt sem most, sem korábban nem hallottuk. Én azt szeretném csak elmondani, tisztelt képvise lőtársaim, hogy teljesen világossá vált az elmúlt két év alatt, különösen ha figyelembe vesszük, hogy történt itt más bankprivatizáció is az elmúlt év során – mondjuk, a Magyar Hitelbank és a Budapest Bank privatizációjának sok közös vonása volt. (9.00) Kö zös vonása volt, hogy mindkét esetben privatizáltak egy bankot. Közös vonása volt, hogy a két bankprivatizáció előkészítését egyegy nagyon tehetséges fiatal, híres bankszakember végezte. Az egyik privatizációs élesen megtámadták, a másikat nem. Egyetlen n agyon lényeges különbség volt a két bank helyzete között: az egyiknek a vezetőjéből pénzügyminiszter lett, és ezért a Fidesz és más pártok éles támadásokat intéztek ellene, a másiknak a vezetőjéből szerencsére nem lett pénzügyminiszter, bár felmerült annak idején. És semmiféle támadást nem intéztek a privatizáció
