Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 16 (238. szám) - A délszláv helyzet stabilizálása érdekében az SFOR-erők tevékenységének elősegítéséről és ebben a magyar műszaki kontingens részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor):
35 Meghallgatva képviselőtársaim hozzászólásait, és közben ismét elolvasva a tavaly ilyenkor elmondott parlamenti beszédemet, jóleső érzéssel állapíthattam meg, hogy az emlékezetem pontos, bár az előbb elhangzott megjegyzések nem mindegyike volt az. Amit tavaly ilyenkor elmondtam érvekként, azokat az idő visszaigazolta, és támogató szavazatomban sem kellett csalatkozni, de azok az észrevételek, amelyek kritikai elemké nt akkor megfogalmazódtak, azok is igazak voltak, legalábbis a kezdeti időkben. Ma már lényegesen jobb a helyzet. Felesleges volt például azzal a szerződéssel, amely az okozott károk jogi és pénzügyi természetét rendező, SOFA szerződéssel kapcsolatos késői hatályba léptetés, és a károknak ilyen késői megállapítása és kifizetése. Feleslegesen terhelte az ott élő délnyugatmagyarországi lakosságot az a vita, sokkal precízebben, sokkal frappánsabban lehetett volna a kormány részéről ezeket a problémákat kezel ni. Szerencsére ezek talán ma már megoldottnak tekinthetők. Mécs elnök úr azt mondta, hogy bölcs dolog volt a parlament döntése, amikor is határidő nélkül adta felhatalmazást. Én nem nevezném ezt bölcs dolognak, mert szerintem felesleges döntés volt, és az ért is kicsit keserű a szám íze ezzel kapcsolatban, mert akkor a benyújtott ellenzéki módosító javaslatot lesöpörte a parlamenti többség. Azért volt felesleges mindez, hiszen egyrészt ma is látjuk, hogy konkrét ideig, méghozzá pont addig az ideig szólhatot t az a felhatalmazás, ameddig általában az IFOR, a nemzetközi misszió felhatalmazása szólt. Hiába gondolhattuk volna, hogy nélkülük van értelme a mi határozatunk. Nincsen, tehát ameddig a keretfelhatalmazás szól, addig van értelme a mi felhatalmazásunknak. Egyébként pedig más szempontból alkotmányos, garanciális kérdésnek tekintette az ellenzék ezt a kérdést, és azért fájt, hogy elutasította a kormányzó többség ezt a módosító javaslatot. Most azonban már nincs vita ebben, ezt örömmel állapítjuk meg mind a k ét részéről az országgyűlési határozatnak, tehát a külföldiek itt állomásozására illetve átvonulására vonatkozóan, és a magyarok külföldre vonulásával kapcsolatban is ott van a megfelelő alkotmányos keretet, civil kontrollt biztosító határidő. Ami pedig a zárómegjegyzést illeti, szerencsére nagy az egység itt közöttünk a parlamentben, de nem dőlhetünk hátra, hiszen egy nagyon komoly feladat most folytatódik, és egymásfél évig még eltart, és ne feledjük el, hogy nem a mi bölcs vagy nem bölcs döntéseink fogj ák döntő mértékben befolyásolni a misszió és azon belül a magyar katonai alakulat sikerét, hanem a körülmények kedvező vagy kedvezőtlen alakulása és a szerencse. Ne felejtsük el, hogy nem véletlenül ismert az a fogalom, amelyet "katonaszerencseként" szokta k az érintettek emlegetni, és bizony a kedvező vagy kedvezőtlen feltételek megítélésében ma épp úgy nem lehetünk magabiztosak, mint ahogy egy évvel korábban sem lehettünk magabiztosak. Ki gondolta volna egy évvel ezelőtt, hogy ezekben a napokban, hetekben Belgrád utcáin pattanásig feszülhet a helyzet, és ki tudná ma ennek alapján megmondani, hogy egy év vagy másfél év múlva mi lesz a helyzet. Ez az érdekünk, és az a reményünk, hogy a daytoni megállapodás a politikai rendezést is lehetővé teszi, nemcsak a ka tonai erő alkalmazásával teremt egy többékevésbé stabil állapotot, hanem kitartóan és hosszabb időre is szavatolja az ott élő népek, nemzetek békés egymás mellett élését. Ez nemcsak nekünk, a Magyar Köztársaság polgárainak elemi érdekünk, hanem – és ne fe ledjük el, tavaly is beszéltem erről – a határon túl élő magyaroknak a Vajdaságban és a Horvátországban, sőt Szlovéniában élő magyaroknak is legalább annyira érdekük. Ezzel együtt is én még egyszer hangsú lyozom, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselői megszavazzák ezt az országgyűlési határozatot. Bízunk abban, hogy kedvezően alakulnak az események, azok is, amelyekre nincs befolyásunk, ráhatásunk, és egyébként pedig katonaszerencsét kívánunk a misszióban résztvevőknek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) :
