Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 16 (238. szám) - A délszláv helyzet stabilizálása érdekében az SFOR-erők tevékenységének elősegítéséről és ebben a magyar műszaki kontingens részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - PÓDA JENŐ, a honvédelmi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
30 kiemelték a magyar műszaki kontingensnek, az Okucsaniban állomásozó magyar katonáknak a rendkívüli teljesítményét. Hangsúlyozni kell, hogy valamennyi társkatonai szervezetben, a feljebbvalókban, elöljárókban, a NATOor ganizációban igen jó benyomást keltettek, jó hírük volt, és öregbítették a magyar katonáknak a hírnevét. És erre nagyon nagy szükség volt. Szükségünk volt mindannyiunknak, de szüksége volt a Magyar Honvédségnek és a magyar katonáknak. Rendkívül sok sztorit lehetne erről elmondani, hogyan tanították meg a magyar utászok és a hidászok az angol, új találmányú hídelemeknek az alkalmazására az amerikai utászokat, akik csak megfelelő sillabuszok alapján, kiképzés után tudták volna azokat használni. A magyar hidás zok azonnal használatba tudták venni ezt a merőben új innovatív eszközt, és több hidat is építettek ebből, továbbá – most már Gyarmati István helyettes államtitkártól kölcsönözve – , amikor fahidakat kellett ácsolni és cölöpöket leverni, akkor az amerikaiak egyszerűen tátották a szájukat, mert az ő tankönyveikben ilyesmi nem volt, sőt, ahogy az államtitkár úr szokta volt mondani, a történelemkönyvben kellett volna visszalapozniuk, hogy ezt a technológiát megismerjék. Azonban kiderült, hogy az ottani viszonyo k között ezek a régebbi technológiák és a legújabb technológia, amit az angol szabadalmi elemeknek a használata jelentett, ezek egyaránt alkalmasak voltak arra, hogy a magyar katonák használják őket, innovatív módon fölhasználták őket, és öregbítették – ah ogy mondottam volt – a magyar katonáknak a hírnevét. Ugyancsak jó volt a visszhangja mind a taszári, mind a pécsi logisztikai bázisoknak. (17.30) Igen sok – több ezer – külföldi katona és családja ismerte meg Magyarországot, a katonák pedig megismerkedtek a magyar hadsereggel, kapcsolatba kerültek velünk. Azt lehet mondani, hogy kvázi NATOtagokká lettünk, úgy kezeltek minket, mintha mi is a NATO tagjai volnánk. Rengeteg előítélet lehámlott, és rájöttek arra a NATO vezetői és a NATO körüli szakemberek, poli tológusok és biztonságpolitikusok, hogy a hangsúly nem a hardver kompatibilitáson, nem a fegyverek és az eszközök kompatibilitásán van, hanem az együttműködésnek a kialakításában. Mert igenis a magyar katonák, a magyar katonai egységek felhasználhatók az e gyüttműködésben, és nincs mit szégyenkeznünk ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor, amikor számvetést végzünk, és végignézzük az egy évnek a munkáját, meg kell állapítanunk, hogy – hála Istennek – nagyobb konfliktusok, veszteségek nélkül zajlott le ez az év, a bé keteremtés is a maga ütemében haladt előre, és talán ennek a Háznak a bölcsességét is fel lehet említeni, amikor egy évvel ezelőtt – világosan látva azt, hogy egy év alatt nem lehet a béketeremtést befejezni, hosszabb időre van szükség – a Ház nem adott ha táridőt, határidő nélkül engedélyezte az IFORcsapatoknak az átengedését, és az IFOR logisztikai bázisoknak a működését. Kizárólag a magyar kontingensre adtunk határidőt, ennek az évnek a végéig. Úgy gondolom, hogy ez bölcs döntés volt. Ugyancsak bölcs dön tés volt az, hogy megtaláltuk az arany középutat, és katonákat küldtünk ki, nem egészségügyieket küldtünk ki, ugyanakkor nem fegyveres, harcoló alakulatokat küldtünk, hanem műszakiakat, akik nagyon jól hasznosították tudásukat és munkájukat, és – ahogy mon dtam – nemcsak a katona és feljebbvalókban és a katonai közegben, hanem a lakosság körében és az ottani polgári igazgatás körében is elismerésre tettek szert. Ugyanakkor azért az okos ember a hibáiból tanul, és úgy gondolom, hogy nem árt feleleveníteni az egy évvel ezelőtti vitának a részeit, hiszen az akkori aggodalmakat sorra érdemes venni, hogy mi valósult meg azokból és mi nem, és szükség vane ilyen aggodalmaknak a felvetésére. Az akkori vitában a Kisgazdapárt álláspontja egyértelműen "nem" volt. Az ig en tisztelt képviselőtársam, Lányi Zsolt azt mondta akkor, hogy semmilyen körülmények közt nem tartják helyesnek, hogy magyar egyenruhában magyar katonák ha csak a legkevesebbel felszerelt fegyverzettel, tehát csak önvédelmi fegyverekkel is, oda bemenjenek . Erre többször is kitért, és
