Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 19 (240. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
214 Ausztriába – igaz, talán nem annyi fegyverrel – , mindenesetre elfelejtette a miniszter úr a parlament jóváhagyását kérni az ügyben. Ötödikként említhetjük az Állami Számvevőszék elnöki sz ékének sorsát, amely gyakorlatilag egy éve, hogy üres, amikor a korábbi elnök bejelentette ugyanis, hogy visszavonul. Tovább gyengült a vezetése, amikor az ÁPV Rt. elnöki székébe egy igazgatót kellett kinevezni. Ezzel egyetértettünk, de az Állami Számvevős zék ügyét ez nem oldja meg, hanem gyengíti továbbra is a vezetési válságát. Sajnos néhány esetet át kell ugranunk időhiány miatt, így nem tudjuk bővebben érinteni a Magyar Nemzeti Bank két alelnökének rapid menesztését, amely visszatetszést keltett nemzetk özi pénzügyi körökben, helyük azóta is betöltetlen. Csak találgatjuk, miért kellett váratlanul távozni az APEH elnökének, talán a zavaros adókártya ügy miatt... (11.30) Rá kell térnünk a leghangosabb ügyre, arra a statáriális dönté sre, amellyel a miniszterelnök és a belügyminiszter a rendőrséget sújtotta, fittyet hányva a kétharmados rendőrségi törvény előírásainak, amely szerint felmentése előtt meg kellett volna hallgatni az illetékes bizottságban az országos főkapitányt (Kuncze G ábor közbeszólása: Jaj, jaj!). Nem kímélték a köztársasági elnök jogkörét sem, és a belügyminiszter azt jelentette be, hogy a tábornokokat azonnali hatállyal nyugdíjazta, holott a tábornokok esetében, mint kiderült, erre a köztársasági elnök volt jogosult. Végül néhány napja értesülhettünk arról is, hogy a magyar kormány mégiscsak elszánta magát, hogy szembenézzen egyik súlyos mulasztásával, ami az önkormányzatoknak járó és ki nem fizetett bevételekből halmozódott föl. Nos, tisztelt képviselőtársaim, csekél y 120 milliárd forintról van szó. Egészen mostanáig hiába tettük fel a kérdéseket, hogyan fordulhat az elő, hogy a kormány ilyen nagyságrendű kérdéssel nem foglalkozik, az a bizonyos ingerküszöb, úgy látszik, 120 milliárdnál kapcsolódott be. Az a mellébesz élés, az a felelőtlenség, továbbá az a megalapozatlan sikerpropaganda, amely mögött nemhogy sikerek nincsenek, de egy példátlan botránykrónika kerekedett belőle, azt eredményezte, hogy miközben milliárdok folytak szét a közvagyonból közvetítők zavaros szám láira, miközben sok száz önkormányzatot vagyonvesztés ért, mellékesen kiderült, hogy 120 milliárd forint adósság felhalmozódását segítette a kormány nemtörődömsége. Tisztelt Országgyűlés! Elismerem, hogy ez az év végi leltár nem túl vidámra sikeredett. Mi sem örülünk – a Magyar Demokrata Fórum nem örül annak – , hogy szembesíteni kell önöket a tényekkel, és attól tartunk sajnos, hogy 1997ben sem lesz másként. Mégis, a '98as választások közeledte némi bizakodásra adhat okot, ezért még időben arra kérjük a k ormányt, hogy tanúsítson önmérsékletet a választást megelőző évben az ország stabilitásának megőrzése érdekében. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm. Szintén kétperces reagálásra megadom a szót Bauer Tamás frakcióvezetőhelyettes úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Ha mindezt nem Balsai István képviselőtársunktól hallottuk volna, akkor talán nem mondanánk, hogy "bagoly mondja verébnek", (Taps, közbekiabálások a kormánypártok padsoraiból.) de minthogy Balsai Istvántól hallottuk, aki annak idején, ugye, feljelentett bizonyos tévévezetőket szinte koncepciós módon – amiről azután utólag kiderült, hogy alaptalan volt – , aki azokat nevezte ki megyei főbírónak, akik egész csekély kisebbségi szavazatot kaptak a bíróválasztásnál, ami szintén alkotmánybírósági vitatéma volt... Szóval, ha nem ő mondaná, akkor nem mondanánk, hogy "bagoly mondja verébnek", így azonban ezt kell mondanunk. (Közbeszólás: Nagy a fejetek nektek is?) De ami a dolog érdemét illeti, és amit most mondok, azzal arra is utalok, amit Szájer József mondott el az elején, mert akkor valahogy nem működött a gombnyomás: én úgy gondolom, hogy ez