Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 17 (239. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
185 A szegény még szegényebb lesz, ígérgetésen kívül csak a mesterségesen gerjesztett infláció nő. Na meg a bankok száz milliárddal lesznek gazdagabbak, a mit a kincstárjegyeken keresztül az adófizetők zsebéből kihúznak. Nem véletlen, a hitelkamatok olyan magasak, hogy senki se merjen hozzányúlni a bankok pénzéhez, mert akkor esetleg kiderül, hogy meztelen a király. A minisztériumok gondoskodtak magukról. Ti zennyolc, húsz százalék inflációt jeleztek, ugyanakkor nincs olyan minisztérium, ami harminc százalék alatt emelte volna a saját büdzséjét. Harminc és százötven százalék között emelkedett a minisztériumok költségvetése, vajon miért, mit tudtak a miniszter urak. (Moraj a teremben.) Talán, hogy nem bíztak a tizennyolc százalékos előrejelzésbe. (19.00) Ugyanakkor a társadalmi szervektől elvontak fondorlatos módon különböző támogatásokat. Ilyen például a Magyarok Világszövetsége, akitől 30 milliót vettek el. A Független Kisgazdapárt nem ért egyet ezzel a népnyomorító gazdaságpolitikával, amely még a mezőgazdaság megtartó erejét is megtámadta, nevezetesen a kistermelők adókedvezményét is elvette. Ezért a Kisgazdapárt frakciója egységesen nemmel szavazott. Köszönö m. (Taps az FKGP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Szavazatuk indokolására megadom a szót Varga Mihály képviselő úrnak, Fidesz. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A FideszMagyar Polgári Párt erre a törvényjavaslatra nemmel szavazott. Nemmel szavaztunk, mert úgy ítéljük meg, hogy 1997ben az a csodavárás folytatódik, amely a megelőző két évet jellemezte. A kormány az elmúlt két és fél év megszorító, restriktív gazd aságpolitikája után abban reménykedik, hogy 1997ben beindulnak a tartós gazdasági növekedés forrásai, megteremtődnek annak a feltételei, hogy a gazdaság egy növekedési pályára álljon. Mi ennek egyelőre semmilyen jelét nem látjuk a gazdaságban. Szeretnék e mlékeztetni arra, hogy az idén a beruházások 7 százalékkal estek vissza, ami azt jelenti, hogy a magyar vállalkozók többsége nem tartja jobbnak a piaci kilátásait jövőre, mint az idén. Szeretném azt az adatot is felidézni, miszerint jobban nő ma már az imp ort újra az exportnál: az egy évvel ezelőtti adatokhoz képest az export, a kivitel 24 százalékkal, az import pedig 26 százalékkal nőtt. Szeretnék utalni arra is, hogy a reáljövedelmek az 1995ös 12 százalékos csökkenés után az idén 45 százalék közötti ará nyban estek vissza, és jó esetben lehet 1997re egy stagnáló, nulla százalék körüli reáljövedelemmel számolni. Vagyis ennek a költségvetésnek nincsenek nyertesei, csak vesztesei. Vesztesei vannak konkrét tételekben, úgymint az önkormányzatok, a rendőrség, a honvédség, az agrárkiadások, vagy éppen az állami garanciavállalások ma még felbecsülhetetlen mértéke. Mi tehát úgy ítéltük meg, hogy erre a költségvetésre jó szívvel nem lehet igent mondani, nem lehet azért sem, mert ma már a lakosság is érzi azt, hogy 1997re ez a költségvetés számára semmilyen pozitív előrelépést nem tartalmaz. Ha csak az utóbbi napok sajtóhíradásait fellapozzák, tisztelt képviselőtársaim, akkor látják, hogy energiaáremelésre lehet számítani január 1jétől, nőnek a postai szolgáltatás ok, közlekedési tarifák, nemcsak a Volán- és BKVjegyek értendők ez alatt, hanem az autópályadíjak bevezetésére is gondolni kell, és hát a vállalkozók sem túlságosan optimisták 1997re vonatkozóan, hiszen azok az adó- és társadalombiztosítási módosítások, amelyeket a kormány végigvisz ezeken a törvényjavaslatokon, ezek mind a vállalkozói terhek növekedését jelentik.
