Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 17 (239. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
114 Ami a konkrét javaslatokat illeti, három kérdésről szeretnék beszélni. Szó volt már az úgynevezett Tocsikügyről. Nem szeretném azt a szónoki technikát alkalmazni, hogy itt most privatizáció kapcsán kizárólag "tocsikügyezés" hangozzon el. De egy biztos: önmagában persze igaz az az állítás, hogy maga ez a botrány nem egy klasszikus privatizációs ügylet kapcsán kirobbant botrány, de az is biztos – és ez nem politikusok szájából hangzott el, több érintett szakember szájából hangzott el egymással egyetértő módon – , hogy bizony ez az ügy is és más ügyek is, amelyek kapcsán voltak zavaró bizonytalanságok, olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban bizonyos értelemben a változtatás szükségessége fölmerült, ezek a döntések azt mutatják, hogy maga a vagyonkezelő szervezet működésében bizony vannak olyan tapasztalatok, amelyek a változtatás szükségességét felvetik. Ezek a tapasztalatok vagy ezek a jelenségek bizony meglehetősen nagy koncentrációval jelentek me g a Tocsikügy kapcsán. Ennek kapcsán először is az ellenőrzés kérdéséről hadd szóljak! A Tocsikbotránnyal kapcsolatos valamennyi vizsgálat, a Kormányzati Ellenőrzési Irodától kezdve az alkotmányügyi bizottságig, az ÁPV Rt. felügyelőbizottságától kezdve a mi bizottságunkig – amelyik még csak folytatja a vizsgálatot – , tehát a parlamenti vizsgálóbizottságig, felvetik azt a kérdést, amely 1995ben, az ÁPV Rt. belső szervezeti szabályzatának elfogadásakor egy nagyon komoly vita volt: milyen legyen az ÁPV Rt. belső ellenőrzése? Most, jelen pillanatban egy olyan szisztéma működik, amikor egy kettős, párhuzamos ellenőrző rendszer van. Van egy, a tulajdonosi ellenőrzést megtestesítő felügyelőbizottság, és van egy, nem a felügyelőbizottság alá rendelt, nem a felügy előbizottsághoz rendelt belső ellenőrzés, amelyik közvetlenül a menedzsment vezetőjéhez, a vezérigazgatóhoz rendelődik. Több szakmai vélemény, az Állami Számvevőszék képviselőinek a szakmai véleménye szerint ez nem jó megoldás. Ehhez képest a mostani módos ítást, ezt a technikát, ezt a módszer kívánja még inkább pontosítani. Ez furcsa, legalábbis – még egyszer mondom – az éppen napirenden lévő botrány konkrét tapasztalataihoz képest, amikor KEIvizsgálattól, alkotmányügyi bizottsági vizsgálatig bizony feltár ják azt a kérdést, hogy alaposan végig kellene gondolni a teljes változtatásnak a kérdését az ÁPV Rt. belső ellenőrzését illetően. Ugyanúgy egy másik kérdés, amit meg szeretnék említeni, hogy az ÁPV Rt. ellenőrzésével kapcsolatban pontosan az az egyik legs úlyosabb probléma – amire persze nem törvénymódosítás tudna választ adni, hanem végre egy döntésnek a meghozatala – , hogy nincsen meg a parlamenti privatizációt ellenőrző bizottság vagy az a privatizációs bizottság – nem tudom, mi lenne a pontos neve – , am elyik teljessé tenné azt a törvényi konstrukciót, ami azért benne van a privatizációs törvényben. Hogy miért nincs? Erre én tudom, hogy az a válasz kormánypárti oldalon, hogy az ellenzék álláspontja miatt. Az ellenzéki oldalon, hogy a kormánypárt álláspont ja miatt. Egy biztos: önmagában, azért gondolom én, hogy semleges szemlélődő számára talán erősebbek lehetnek az ellenzéki érvek, mert az joggal feltételezhető, hogy ez nagyjábanegészében a kormány által alapított és a kormány tulajdonlása mellett működő ÁPV Rt. működésébe talán a kormánypártoknak és a kormánypárti képviselőknek nagyobb betekintési lehetőségük van, mint az ellenzékieknek. Ilyen értelemben meglehetősen ostoba, önsorsrontó magatartás lenne, ha valóban az lenne az igaz, hogy itt az ellenzék m akacsságán bukna meg ez a privatizációs bizottság. Még egyszer mondom, nem újra szeretném bontani ennek a vitának a szálait, tudom a kölcsönös egymásra mutogatást, de egy biztos, hogy megítélésem szerint ez tarthatatlan, hogy nincsen ez a bizottság. Lehetn e azt mondani, hogy – szokásos ellenzéki véleményként – bizony a kormánypárti megállapodáskészség hiányát érzem elsősorban okként abban a folyamatban, hogy végül is nincsen ez a bizottság. Az ingyenes vagyonjuttatásnak a kérdése. Sok minden elhangzott a sz övetkezetekkel kapcsolatban, sok minden elhangzott az önkormányzatokkal kapcsolatban. Én erre azt szeretném mondani, hogy az elmúlt évek során, nagyonnagyon sok olyan törvénymódosító elképzeléssel találkoztam, amely törvénymódosító elképzelések kapcsán fe lmerültek jogos problémák, amelyeknek
