Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 22 (214. szám) - Az ülésnap megnyitása - Megemlékezés az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc 40. évfordulójáról - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
1627 Az ülésnap megnyitása Az Országgyűlés őszi ülésszakának 17. ülésnapja 1996. október 22én, kedden (8.30 óra - Elnök: dr. Gál Zoltán Jegyzők: Boros László és Tóth István) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm jelen lévő képviselőtársaima t, s mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 17. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Boros László és Tóth István jegyző képviselőtársaim lesznek segítségemre. M egemlékezés az 1956os októberi forradalom és szabadságharc 40. évfordulójáról ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Holnap ünnepeljük az 1956os forradalom és szabadságharc 40. évfordulóját . A kerek évfordulók mindig na gyobb nyomatékot adnak az ünnepeknek. Így van ez most is, és jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, mind itthon, mind pedig külföldön több az ünnepi megemlékezés, a 40 évvel ezelőtt történteket elemző, értékelő rendezvény, konferencia. Ennek köszönhetően ma má r egyre többet tudunk a tényleges történésekről, az egyes szereplők valódi szándékairól, az események előzményeiről és hátteréről. Ugyanakkor ma sem kevés még az olyan megemlékezés és értékelés, amelyeket láthatóan aktuálpolitikai érdekek vezérelnek. Minde z talán összefügg azzal a hitelesen meg nem válaszolható kérdéssel, hogy mi történt volna, ha a nemzeti függetlenség gondolata győz, ha 1956 társadalmi, politikai célkitűzései megvalósulnak. Hogyan illeszkedtek volna a különböző politikai eszmék és törekvé sek hosszabb távon egymáshoz, meddig tartott volna - Mészöly Miklós szavaival szólva - '56 közös melege". Tény azonban, hogy 1956 tabusított történetét november 4e után a nemzeti katasztrófa, százezrek emigrációba menekülése, áldozatok sokasá ga jellemezte. Másfelől az is ismert, hogy '56 októbere a hatalom birtokosaiban a tragédiát mindenáron elkerülő reflexeket erősítette. 1956 hatása akkor kapott új erőre, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a forradalom és szabadságharc rehabilitációja elengedh etetlen a demokratikus Magyarország, a nemzeti felemelkedés feltételeinek megteremtéséhez. Ezt a felismerést szimbolizálta 7 évvel ezelőtt a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának napja is. Az 1956 óta eltelt 40 év arra figyelmeztet bennünket, hogy a sz envedés, a hallgatás, majd a megtisztulás után valódi ünnepünk csak a megbékélésé, a kirekesztés nélküli emlékezésé lehet. Nem érhetjük be ugyanis az ünnep kapcsán emlékművek állításával, szoboravatásokkal és szépívű szónoklatokkal. Nem lehetünk közömbösek az iránt, hogy a fiatalok számára mit jelent ez a nap. Kérem, ünnepeljünk annak tudatában, hogy közös a felelősségünk abban, hogy milyen képet hagyományozunk '56 októberéről az új nemzedékre.
