Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 7 (207. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
967 A negyedik pont a kormány dicsérete és szidása egyszerre való feladatát akarja megoldani. Olyan elemeket akarok kiemelni , amelyek tulajdonképpen jók - vagy jónak látszanak , és némely esetben megpróbálom ezeknek az elemeknek a fonákját is elmondani. Egy ilyen dolog a korábbi kétszakaszos és kétösszegű támogatásnak az egy szakaszra való összehozása és egy új támogatási száz alék megállapítása. Ezt - egyfajta hurráoptimizmussal - az indoklás úgy adja elő, hogy jaj, de jó, mert így több embernek sikerül az eddiginél magasabb juttatást adnunk, 60 százalékos volt a második szakaszban a juttatás, és most egységes 65 százalék lesz . Azt már csak a hozzáértők és az érintettek tudják, hogy az első szakasz eddig 75 százalékos volt, itt tehát egy 10 százalékos veszteséget kapunk. Vajon rossz volte az a gondolat, hogy az idő függvényében két szakasz működik? Én úgy érzem, hogy teoretiku san jó gondolat volt. A tényleges helyzetünknek megfelelően azonban elfogadható az egy szakasz és a közös százalék is. Miért mondom ezt? Hiszen a magasabb százalékkal indulás azt jelentette, hogy valaki hirtelen elvesztette az állását, elvesztvén az állásá t most 75 százalékos támogatásban részesül. Aztán, ha nem talált új állást magának, akkor egy idő után ez most már csak 60 százalékos lesz, és akkor nagyon felgyorsul az álláskeresésre való érdekeltség, késztetés. Milyen esé lye van ma a munkanélkülieknek arra, hogy állást találjanak? Sajnos, ezek az esélyek nem a legszerencsésebbek. Végül is egy stagnáló munkanélküliséggel állunk szemben és ilyen értelemben, hogy az idő függvényéből kiesett ez a büntető rész, ez tulajdonképpe n egy pozitív elem. Hogy aztán egészében véve hogy fog kinézni az alap kiadásában a 75 és a 60 helyetti 65 - ezt majd, azt hiszem, nem érdemes itt most jósolni, lehetne nagy hangon azt mondani, hogy nagyobb veszteség a 10 százalék az elején, mint a nyeresé g 5 százalék végig. Ebbe most nem megyek bele, vizsgáljuk ezt meg, mondjuk, a működés után egy évvel és nézzük meg, hogy milyen életlehetőségek között kínlódnak azok, akik végül is ebből a pénzből élnek. A rugalmas határ behozatalát a magam részéről egyért elműen üdvözlöm. Nagyon fontos lenne, hogy a szociálpolitika teljes körében szűnjenek meg a konkrét számok, hogy ennyi ezer forint egyegy juttatás, hanem mindenütt mozgó számokhoz kössük. Most itt egy picit még vitába kell szállnom előttem felszólaló képv iselőtársammal is, aki kifogásolta, hogy az öregkori nyugdíjminimum a rugalmasságnak az a bizonyos viszonyító száma, nem pedig az érdekegyeztetés során kialakult minimálbér. Technikailag mind a kettő lehetne. Azonban úgy érzem, hogy egyfajta belső filozófi a szerint talán bölcsebb lett volna a minimálbért választani, ám az érintettek számára sokkal jobb megoldás volt az öregségi nyugdíjminimumot. Miért? Mert a minimálbér az az Érdekegyeztető Tanácson kialkudott tárgyalás függvénye. Kérem, semmi nem kényszerí ti az Érdekegyeztető Tanácsot arra, hogy a minimálbért emelje. Lehetnek olyan aktuális gazdasági megfontolásai, hogy nem akarja emelni még akkor sem, ha van egy 20 százalékos infláció, még akkor sem, hogyha az árindex komolyan emelkedik, sőt akkor se, ha v an egy általános béremelési tendencia. Márpedig a nyugdíj az a mutatószám, ahol törvényi garancia van arra, hogy a lakosság kereső részével párhuzamosan emelik. Azt gondolom, hogy - lehet, hogy kell, lehet, hogy nem kell a minimálbéreket egyszer automatiku ssá tenni, de - amíg nincs automatikussá téve, addig ne nehezítsük meg a minimálbér emelését azzal, hogy akkor emelődik a munkanélküli segély is, ennek adtunk egy önmagában véve működőképes viszonyszámot. Már csak azért is jogos ezt választani, hiszen bérs zázalékról van szó, bérből származik az alapnak a jövedelme is. Ha tehát a bérszínvonal emelkedik, akkor az alap eszközrendszere is emelkedik, ezért a kifizetések is - elvileg jogosan - emelkedhetnek. Ha egy kicsit stabilabb gazdaságban fogunk élni, hogyha nem hektikus inflációs számokon fog vitatkozni a parlament jobb és bal oldala, akkor - azt hiszem - elő kell venni Tóth Tihamér képviselőtársamnak a javaslatát, mert valóban a munka világába jobban beillik az, ha ezt a dolgot oda kötjük. De a mai helyzetb en, én támogatom azt, ami a kormány előterjesztésében erről található.
