Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 7 (207. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényjavaslat; az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Pénz- ésTőkepiaci Felügyeletről szóló... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
956 lehet tudni és megállapítani, hogy mely hiteleket örököltek az előző rendszerből, mely hiteleket nyújtottak maguk, amelyek végül is visszafizethetetlennek bizonyultak, az is megállapíthatatlan - és nem történt ennek a megállapítására lépés , h ogy az általános gazdasági összeomlás következtében váltak ezek a hitelek behajthatatlanná, vagy a bankári tevékenység hiányosságai folytán, hogy ilyen körülmények között ezeknek az állami bankoknak, közpénzekből konszolidált bankoknak a vezetői ezeket a m amutjövedelmeket élvezzék, ez teljességgel elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan azért, mert nem a saját tőkéjüket, hanem nagyrészt a költségvetési pénzeket, az állampolgárok pénzét veszélyeztetik. Egy másik kérdés a bankfelügyelet kérdése. Nagyon vitatható - é s én erre most nem is szeretnék kitérni , hogy helyese a bankfelügyeletnek az a strukturális megoldása, amire a törvényjavaslat javaslatot tesz. Van azonban a banki vezetők kérdésében egy olyan probléma, amiről külön kell beszélni. A törvényjavaslat a ba nkfelügyeletre bízza - vagy nagyrészt a bankfelügyeletre bízza annak eldöntését , ki lehet bankvezető. Amint Tardos Márton igen tisztelt képviselőtársam beszédében nagyon finoman megfogalmazta, ez nem látszik igazán szerencsésnek. A magam részéről ennél l ényegesen messzebb mennék. Súlyos ellentmondást látok abban, hogy a bankok tevékenységét ellenőrző szervezet diszkrecionális jogkörben döntsön azoknak a bankvezetőknek a megfelelőségéről, akiknek a bankját aztán ugyanez a bankfelügyelet fogja ellenőrizni, felügyelni. Az én véleményem is az, hogy csak a törvénynek kellene meghatároznia a feltételeket, és ugyancsak egyetértek azzal az indoklással, hogy biztosítani kell a gazdasági életben - különleges súllyal a bankrendszerben , hogy azok az embereket, akike t az élet folyamán bíróságok rajtakaptak, hogy nem a törvényes kereteknek megfelelően gazdálkodtak, visszaéltek a jogaikkal, azok ne kezdhessék bankban újra a tevékenységüket. Ennél én azonban továbbmennék, és még ezen túl sok egyéb kritériumot is meg kell ene fogalmazni, de ismétlem: a jogszabályban. És rendkívül helytelen, hogy ezeknek a meghatározási jogkörét átengedi a törvényjavaslat a bankfelügyeletnek. Ezáltal tulajdonképpen egy rendkívül erős hatalmi, mégpedig egy személyi vonatkozású hatalmi centrum ot hoz létre, mert valamennyien tudjuk, hogy a bankszféra milyen fontos szerepet tölt be a gazdaság, sőt az egész állam működésében, és hogy ennek a káderkiválasztási jogkörét diszkrecionális jogává tegyük egy szervezetnek, ez egy demokráciában teljesen el fogadhatatlan. Egy másik kérdés. Ugyancsak a vita kezdetén Mádi László igen tisztelt képviselőtársam hívta fel a figyelmet arra, hogy - idézem: "Ezt a törvényi szabályozást olyan emberek készítették a Pénzügyminisztériumban, akiknek szinte kivétel nélkül m ind banki felügyelőbizottsági vagy igazgatóbizottsági háttere van, eléggé tisztázatlan és nem átlátható módon." - eddig az idézet. Egyszerűen ez a tény alapos kétségeket támaszt a jogszabályelőkészítés egész szellemének és irányultságának kérdésében. Itt ennek csak egyetlen vonatkozását kívánom kiemelni. A törvényjavaslat az univerzális bankrendszer irányába történő fejlődést célozza meg. Az univerzális bankok általában csak a nagybankok, rendszerint az adott országban oligopol helyzetű mamutbankok lehetne k. Kétségtelen, hogy ezek az óriásbankok többnyire a legtőkeerősebbek is, és így a bankrendszer stabilitása és biztonsága irányában történő fejlődés jelzi, ami a törvényelőkészítő tisztviselők számára is döntő szempont lehetett. Ráadásul a jó Dimitrov tér i fiúk azt tanulták, hogy az állami monopolkapitalizmus a kapitalizmus legfelsőbb foka. Namármost, ha a szocializmus építésében nem voltunk a legsikeresebbek, többen talán jobb meggyőződésük ellenére is csinálták, akkor most építsük a kapitalizmust, de leg felső fokon, és legyen az monopolkapitalizmus a javából. Ebből a prekoncepcióból vagy tudat alatti mélyrétegből olyan bankrendszermodell bontakozik ki, amely néhány univerzális óriásbankból álló bankmonopólium kezébe helyezi el a pénzügyi hatalmat. Néhány európai példa is kézenfekvő, hogy a világ más részein, de különösen az egyébként gyakran példaként felemlegetett Egyesült Államokban vagy Angliában, bizonyos szempontból Franciaországban, nem egészen ez a modell dominál. (17.40)
