Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - Személyi javaslat: - Az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
894 Tehát a kutyát kell büntetnünk, mert megesz bennünket. Szóval, én nagyonnagyon üdvözlöm, és valóban nagyon jó, ha megfelelő nevelő munkát is végezne k a kutyatartók. De ez nem elég! Megfelelő szankciókat kell alkalmazni ahhoz, hogy itt rend legyen. Valóban, ezen a téren csináljunk már rendet az országban! Erre megvan a lehetőség. Nem könnyű, de egyértelmű és jó törvényt kell hozni az ebtartás általános problematikájával kapcsolatban. Kétségkívül megoldás, egy kormányrendelet is jelent bizonyos előrelépést, de én úgy gondolom - csak nem kívántuk ezt a tűzoltást lassítani , hogy törvényi szinten kell, országos, egységes elvek alapján szabályozni a kutyat artást. Reggelig tudnék mesélni arról - mint állatorvos , hogy milyen problémát okoz például a póráz és a szájkosár nélküli kutyasétáltatás. Ha két különböző testű kutya találkozik, nem szeretik egymást, összemarakodnak, és a gazdik szét akarják választan i őket, iszonyú sérülések történnek ilyenkor például. Ha volna szájkosár és volna póráz, akkor ez nem fordulna elő. Tisztelt Képviselők! Ezek látszólag megmosolyogtató dolgok időnként, de nagyon széles rétegét érintik a társadalomnak, és nagyon lényeges üg yek. Elnézést, hogy még egy kicsit hozzászóltam, megtoldva ezzel a felszólalásomat. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tímár György képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP) : Köszön öm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nagyon fontos a társadalom minden tagjának az utca és a közterület nyugalma és békéje minden vonatkozásban. Így azt hiszem, messzemenőkig egyet kell érteni azzal a jó szándékkal, amely a Ház el őtt levő jelenlegi törvényjavaslat előterjesztőiben itt konkrétan megnyilvánult. Nagyon fontos, hogy megelőzzünk mindenfajta balesetet, szerencsétlenséget, amelynek az áldozata lehet ember, lehet egy másik lény, egy másik állat, és lehet egyéb kárt okozó s érelem is. Tárgyakban is keletkezhetnek károk. Azonban teljesen világosan kell látnunk, hogy a törvények az embereknek szólnak. A törvények alanya minden körülmények között ember, és az emberek részére ír elő magatartási szabályokat. Ezt azért kell nyomaté kosan előrebocsátanom, miután alapjaiban téves lenne minden olyan jogalkotás, amely az emberen kívüli bármely más tárgyat vagy lényt akarna korlátozni. Csak az ember képes elolvasni, megérteni és betartani a törvényeket. Ez egy klasszikus alapelv. Én úgy g ondolom, hogy mindenki, aki a jog szellemével foglalkozik, tanulta, vagy alanya a jognak, ezzel egyet kell hogy értsen. Ebből viszont azt a következtetést lehet csak levonni logikusan, hogy ha megsértik a törvénynek az előírásait, akkor a hátrányt a törvén ysértésért az embernek kell elviselnie, bármilyen jellegű is az a hátrány. Természetes, hogy mindannyiunk számára nyugodt és biztonságos körülményeket kell garantálnia az államnak. Ezért ír elő olyan magatartási szabályokat, hogy a másik ember jogát - mond hatnám úgy is, hogy alapvető emberi jogait - ne sértsük. Az állat, amely az ember közelében él, egy nagyon fontos funkciótömeget lát el. Vannak magányos emberek, akik idős koruk miatt, családi helyzetük miatt nem tudnak mással foglalkozni. Egy állat jelent i a világhoz való kapcsolatot. Tulajdonképpen a gondoskodást, amit az ember ki tud magából fejteni, egy lényre, egy nem emberi élőlényre sugározza át. Én tudom, hogy az orvosi statisztikák kimutatták azt, hogy azok az időskorú vagy beteg állapotú emberek, akiknek a környezetében egy általuk nevelt, a gondozásuk alatt álló kis lény van - egy kutya, egy macska, kinél mi , azoknak az életminősége, az egészségi állapota és az élettartama meghosszabbodik, szebb lesz. Semmi körülmények között nem hozhat a Magyar Köztársaság parlamentje egy olyan joganyagot, amely beszűkítené ezt a mélyen humánus kapcsolatot, amely egy beteg, idős - vagy nem olyan idős - ember, és az általa szeretett, és általa gondozott, nevelt, vele a mindennapjait eltöltő lénnyel kapcsolatban v an. Én ellenzéki padsorokban ülök, de a legnagyobb örömmel tapasztaltam azt, hogy itt, ennek a törvénynek a tárgyalása során az igen tisztelt Belügyminisztérium annyira megkülönböztető
